Az esküvőfüggő gyűjteménye

Van egy ismerősöm, esküvőfüggő. David Copperfield ügyességével menedzseli életét, hogy az ország lehető legtöbb esküvőjét végigjárja.

Jocinak – a személyiségi jogaira hivatkozva nevezzük így! – évekig csak szombati elfoglaltsága volt ez, újabban a nevesebb esküvőhelyszínek már péntekkel is dupláznak. Felcsillan a szeme, amikor egynéhány vasárnap bepillantást nyerhet zsidó, baptista, vagy több napos cigány esküvők életébe, hagyományaiba.

36 éven keresztül minden hétvégén egy nap legalább 5 egymáshoz közeli esküvőre betér hívatlanul és észrevétlenül. Templomi, polgári szertartásokból egymás után akár 8-at is megtekint, plusz az esti 4-5. Sosem zavar, hivatássá fejlesztett hobbiját diszkréten végzi.

Diktafonjával az esketés lényegi részét örökíti meg az utókornak. 13,5 órányi “Igen” és “Akarom” hallgatható vissza férfi és női változatban, plusz néhány fogadalom. Meghatódik az anyakönyvvezető sablonos,  sokszor személytelen köszöntőjétől. Mondtam már, hogy Joci esküvőfüggő?

Amikor az egyik vendégsereg levonul, és a következő “csapat” még épp nem jött be, kellően megtisztul a terep, hogy alkalma legyen a szertartások befejeztével pici spatulákba gyűjteni viaszplecsniket, amik a gyertyagyújtásnál óvatlanul lecsöppentek. Gyertyagyújtás híján a homokszertartás színes morzsáit, az apró homokszemeket szedi össze helyszínelős filmekből ellesett módszerrel. A színes homokszemekből egy 3×3 m-es Van Gogh képet készít odahaza. Egészen biztatóan halad. Látszik, ehhez is kiváló érzéke van.

A vendégek után osonva megment egy rózsaszirmot a fiatal pár áldására látványosan elszórt mennyiségből.

Vagy a rizsszórásból egy-egy szemet. Az évek során összegyűlt 7,74 kg ünnepi rizsből érdekes trendre következtethetünk: Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében inkább a “B”-típusú rizst, Zalában és Fejér megyében, valamint a főváros keleti és déli kerületeiben túlnyomórészt az “A”-típusú rizst hintik a párra – drukkolva ezzel a bőséges gyermekáldásnak, az anyagi-lelki gazdagságnak. Győr-Moson-Sopron megyében és Óbudán szinte kizárólag Uncle Ben’s rizs a használatos.

Diktafonjával minden lakodalmi menet mellett elhaladó autóforgalomból az első 6 üdvözlő dudaszót rögzíti. Van egy terve, hogy belőlük A valkűrök lovaglása Wagner nyitányt összevágja. Ha sikerül, akkor a 2020-as Britain’s Got talentre be is nevez vele.

Az esküvőfüggő minden egyes esküvőről elhoz emlékbe egy színes szalvétát és egy névre szóló ültetőkártyát. Törekszik mindig ugyanolyan feliratút csúsztatni előkelő rekeszekkel felszerelt diplomatatáskájába. Az apa/édesapa feliratúból eddig 1367 db, a menyasszony feliratúból 976 db, és érdekes módon a harmadik helyen az Anita szerepel jelenleg 888 darabbal. Valamennyit díszes albumban gyűjti. Nem minden esküvőn volt szokás ültetőkártyát kihelyezni, úgyhogy ezekből a számokból a meglátogatott esküvők számát balgaság lenne megbecsülni.

Katalogizálná ő az esküvői meghívókat is, de abból az esküvőkre már nem nagyon visznek a vendégek, statisztikailag elégtelen mennyiség jut el hozzá.

Különböző ceremóniamesterektől gyűjt be gegeket: kártyatrükköt a bűvész ceremóniamestertől, gangnam-style tánclépéseket egy másiktól, meglepetésdalhoz gitárakkordokat, vőfélyektől pikáns játékokat, más ceremóniamesterektől német-spanyol frázisokat…

Vásárolt magának egy Polaroid gépet, amivel a menyasszonyi csokrot fényképezi, amióta majdnem lebukott, mert haza akarta vinni leszárítani. Tulajdonképpen az esküvői fotós mentette meg a csokrot is, Jocit is, és megígérte, hogy  eladja neki a papírköpős fényképezőgépét. Mivel a Polaroid cég bejelentette, hogy ilyen masinát már nem fog gyártani többé, Joci kiszámolta, még hány esküvőre juthat el élete hátralevő mintegy 58 évében. Ennek megfelelően 3 raklapnyi Polaroid filmet/papírt rendelt egyenesen a központból. Hamarosan meg is érkezik a szállítmány.

Sikerült egy szünetmentes tápot is beszereznie az emeletes ágy nagyságú hűtőládához, amiben az esküvőkről elhozott, gondosan elcsomagolt és felcímkézett, rántotthús- meg csirkecomb- és egy kis fiolányi újházi tyúkhúsleves-mintát jégbe fagyva őriz meg a jövő antropológusainak. Nem veti meg a francia konyha, szállodák kifinomult ízlésvilágát sem, abból is igyekszik archiválni néhány morzsát.

Külön rekeszben őrzi az esküvői tortáról megmentett gyöngyöket és parcipándarabokat. Egyesekből fel lehet ismerni a rózsát, vagy levelet, de a változatos mintájú kreatív torták töredékei azonosíthatatlanok lennének, ha nem írna oda megjegyzéseket róla.

Arcán is gyűjt. Pofonokat. Minden menyasszonyt szájon csókol egy óvatlan pillanatban, mert egy görög esküvős filmben így látta. Valljuk be: csókot lop. Ez számára a legnagyobb izgalom és öröm. Arcbőre már hozzászokott, megedződött. De azért noteszébe húz egy pálcikát, ha megvolt a csók, és mellé egy másikat, ha pofon is járt mellé. Érdekes módon nem mindegyikért jár pofon. Don Juant és Casanovát is szégyenbe hozó emberismerettel és csóktudással rendelkezik már Joci. Ajka bámulatos módon bír a pillanat törtrésze alatt alkalmazkodni tiszavirág-partnere ajkához. Arcizmai az arcizmok evolúciójának csúcsát jelentik.

Szigorúan a csók előtt sikerül egy körömnyi darabot kivágni minden menyasszonyi ruhából, és azt is albumban gyűjti. Az egyetlen férfi a világon, aki különbséget tud tenni a liliomfehér, hófehér, habfehér, az ekrü, bézs, törtfehér árnyalatok között.

Az esküvőfüggő egy dologra nem büszke. Dehát meg kell tennie ezt is. Így korrekt. Még ha nem is látszik korrektnek. Pedig egyáltalán nem öncélú. A menyasszonytáncnál megfigyeli a legkisebb bedobott címletet, és kicsempészi. Van olyan esküvő, ahol egy kongó 20 forintost dobnak bele a vájlingba, valahol szabályosan csak egy gombot a díszes menyasszonypénzgyűjtő dobozba. Gyűjtött be gazdagabb esküvőkön 500 eurós bankjegyet is – nem tehetett mást, ez volt a legkisebb címlet. Igaz, aranyból volt a csokiszökőkút is, talán abból is inkább kőolaj csordogált. Így hozott haza Nem nyert feliratú címkét, előre lekapart nyeretlen sorsjegyet, szalvétát (innen is!), tollat, koviubit, ezrest, ötezrest stb.

Tulajdonképpen ez nem lopás, nem rablás. Egy traumától menti meg az ifjú párt. A szélsőértéket minden statisztikai sokaságból ki szokták emelni. Ő a legkisebbet választotta, pont azt, amelyik mindig a legbántóbb. Hiába gyűlik össze több millió forint, fedezi az esküvőt és beleférne 2 nászút is a föld körül, a legkisebb érme, címlet, kamupénz, Erzsébet-utalvány csak emészti a párt a számlálásnál, hogy ki lehetett ilyen fukar. Efelett a legnehezebb napirendre térni, hogy vajon mi nem tetszhetett nekik a mindenkinek pompás esküvőn, vagy miért nem örülnek az ő boldogságuknak. Évekig kísértenék e gondolatok, kérdőjelek a párt, ha az esküvőfüggő nem tüntetné el a tudatlanul nemes lelkével a legszemtelenebb címletet.

Joci boldog. Olyan körben mozoghat, ahol vidámság, ragyogás, felszabadult öröm díszíti a hétvégéket.

Joci nem felhőtlenül boldog, de hisz benne, hogy véget fog érni hamar ez a szomorúság. Nem vették fel az ELTE néprajz szakra, ám tudja jól, hogy a birtokában lévő kulturális értékek még sokat fognak érni a kutatók számára, és egyre nagyobb lakásából nevét viselő múzeumot fog nyitni az utókor. A gyűjtemény bővítésekor mindig ügyelt az igényességre, az igazi értékek megőrzésére, éppen ezért kategórikusan elzárkózott a túlságosan ittas, vagy verekedő vendégektől való gasztronómiai vagy verbális gyűjtéstől. Csak tiszta forrásból… – Ezt édesapjától tanulta, aki idézeteket gyűjtött haláláig.

üdv, Huba

A bejegyzést Lackfi János Kreatív írás c. kurzusa ihlette.
Így ez teljes egészében kitaláció. Általa nem lektorált változat.