Amikor a ceremóniamester fogadó órát tart az esküvőn

Ceremóniamester fogadóórán (Budapest, Pillanatvadász).
Ceremóniamester fogadóórán. A kép szándékosan nem vonatkozik a cikkben megidézett esküvőhöz.

A menyasszony valamiért ódzkodott a menyasszonytánctól.

Szerintem a pénzért táncolás műfaja nem jött be neki. A vőlegénye előre bevállalta, hogy majd akkor ő letáncolja a kötelezőket a vendégekkel. Rendes srác.

Az ötlet is jónak tűnt, hiszen ezzel sokkal emlékezetesebb lesz az esküvő az összes többitől, mindenkinek lesz egy külön élménye. Hiszen nem szokott mindenki táncolni a vőlegénnyel, illetve ifjú férjjel.

A vacsora után előadtam a pár sztorijából írt Hubadúr-dalt, nagy sikere volt, hatalmasakat nevettek rajta az emberek, a pár is. Aztán jött a nyitótánc, majd beindult a buli.

Ilyenkor szoktam kérni egy tűzforró cafe-latte-t, és a feladatoktól rövid időre felszabadulva a teraszra, udvarra félrehúzódva fel szoktam hívni a feleségem, hogy elmeséljem, milyen volt a szertartás, az ajándékdal, és maga az esküvő menete.

A küldöttség

Csevegés közben már látom, hogy az ajtóban egyértelműen rám várva áll valaki. Felismerem a távolból: a menyasszony nővére. Gyorsan elbúcsúzom a feleségemtől, hogy sorry, dolgom van.

Odalépett hozzám a nővér és kérdezte:
– Huba, akkor hogy is lesz ez a menyasszonytánccal?
– Hogy lenne? Ahogyan a pár kérte. – persze már sejtettem, miről van szó.
– De nem a menyasszonynak kellene táncolni a násznéppel?
– Ha ő nem szeretné, én nem fogom kényszeríteni. Abban támogatom őket, amit kértek tőlem. Erről szól a megbízásom.

Ez a ceremóniamester feladata. Őket képviselem.

És felsorolt még érveket, mindegyikre hasonló volt a válaszom. Majd odébbállt.

A nagybácsinak adta át a kilincset, én meg rögtönzött fogadóórán éreztem magam a kerti rattan fotelben ülve. Hellyel kínáltam.

– Huba, akkor hogy is lesz ez a menyasszonytánccal?
– Ahogyan a menyasszony kérte.

Kezdődött az előző beszélgetés elölről, csak más tempóban, más habitussal. Egyedül én voltam benne állandó, a menyasszony kérése, és a válaszom.

Alig ment el, jött még egy koszorúslány. Vele is megtárgyaltuk. Üveges tekintettel képpel távozott mind.

A buli után jött a tortavágás, az újból belendített buli közben odamentem a süteményekhez, hogy vegyek belőle kóstolót. Akkor szegődött oda mellém az örömanya, „teljesen véletlenül”.

– Huba, akkor hogy is lesz ez a menyasszonytánccal?
– Ahogyan a menyasszony kérte. Laci fog táncolni helyette.
– De hát a hagyomány, ceremóniamester úr…!
– Asszonyom, gondoljuk át, mit jelent MA a hagyomány:

  1. Ha követnénk a hagyományt, akkor nem ebben az impozáns és lélegzetelállítóan elegáns rendezvényteremben tartanánk a lagzit, hanem sátorban.
  2. Nem michelin-csillagos chef főzött volna ránk patyolat-tiszta konyhában, hanem Marika néni a ház mögött üstben és kemencében.
  3. Nem gasztronómiai különlegességeket fogyasztanánk, hanem nokedlival, főtt krumplival ennénk pörköltet a rántott hús előtt, persze koviubival.
  4. Lett volna kikérés, szülősirató, vonulás végig a falun/városon a szertartások között, nem minden egy helyben szertartásvezetővel.
  5. És lett volna egy valamirevaló rigmusos vőfély, nem pedig egy magamfajta városias, modern ceremóniamester, aki öltönyben, csokornyakkendőben konferál, szervezkedik és még dalt is ír a párról.

– Milyen hagyományról beszélünk, asszonyom? HA ezek nem voltak, akkor miért ne kérhetné a menyasszony, hogy a saját esküvőjén még valami más is legyen másképpen?
– Értem, Huba, rendben.

Úgy éreztem, sikerült megvívni a párért folytatott csatát, és az elfogadás, a beletörődés úrrá lesz a családi ünnepség főszereplőit, a fiatalokat lekicsinylő értetlenségen.

A menyasszony lenullázva

Eljött a menyasszonytánc ideje. Előkerült a szép pénzgyűjtő díszdoboz a várható pénzadományok gyűjtésére. Nem, nem vájling, vagy kondér plusz hatalmas fakanál!

Vintidzs doboz. Illett a dekorációhoz.

Szépen felvezettem, és elmagyaráztam a helyzetet, nyilván nem nyíltan, hanem valami humoros módon, és biztattam mindenkit arra, hogy éljen a soha vissza nem térő alkalommal: ezúttal a vőlegénnyel táncolhat.

A menyasszony leült középen egy székre és ő tartotta az ízléses dobozt.

Jön az örömanya, háta mögé áll, megkocogtatja a vállát, a menyasszony felé fordul. Ő szikrázó szemekkel ránéz, leteteti vele a padlóra a dobozt, és felállítja a lányát.

És táncolnak. Csakazértis.

A „fogadó órámon” részt vett küldöttség tagjain kívül a többi vendég tiszteletben tartotta a felnőtt nő kérését.

Boldog készülődést!  Üdv, Hubadúr ceremóniamester

Ceremóniamester + 1 dal rólatok
Ceremóniamester + 1 dal rólatok

Ha ceremóniamestert keresel, kattints ide!

Hubadur ceremoniamester logo  

Pénzgyűjtő doboz a menyasszonytánchoz, menyecsketánchoz


Ha már hoz a vendéged “zsetont”, akkor mibe gyűjtsd?
Honnan is ered ez a pénzgyűjtősdi?

A falusi, vidéki lakodalmakban a lagzit KÖZÖSEN hozták össze. Szinte az egész falu együtt dolgozott 2-3 héttel a lagzi előtt. Összedobták a nyersanyagot, a lakomára való húst, zöldséget, süteményeket és közösen készítették el.

kasapenz-magyar-neprajzi-lexikon
Pénzgyűjtés a főzőasszonyok, szakácsné, gazdasszony javára (Magyar Néprajzi Lexikon)

A nagy lakodalmaknál mindig volt egy (mondom egyetlen egy) szakácsné, aki tudta, hogy hány főre hány állatot, mennyi köretet kell készíteni, mikor kell elkezdeni, és mikorra, milyen ütemben kell befejezni, tálalni. Ő tulajdonképpen – mai szóval – sikerdíjért dolgozott. Amennyit összedob neki a násznép a munkájáért. Még egy ürügyet, egy színes történetet is kitaláltak, amit a vőfély előadott,
hogy a rizsnél leforrázta a kezét, és a gyógyítására adjon bele mindenki, amit gondol. Ezt hívták kásapénznek. A “konyhán” pedig érdemeik szerint ki-ki kapott belőle. A pénzt stílusosan hatalmas nagy vajlingban, fazékban, vagy kondérban gyűjtöttek.

Miért adunk pénzt a menyasszonyért?

menyasszonyi-lada-magyar-neprajzi-lexikon
Menyasszonyi láda, amiben elfért a hozomány, ajándék, minden (Magyar Néprajzi Lexikon)

Ez is egy ürügy arra, hogy útravalót biztosítsunk a fiataloknak. A régi világban a fiataloknak semmijük (azaz semmijük) sem volt. A lánynak egyetlen tulajdona a nevével, monogramjával hímzett keszkenője (zsepi) volt, amit oda is adott a vőlegényének… Ha volt rá mód, akkor a család összegyűjtötte neki a stafírungot, kelengyét (pl. ágynemű, néhány ruha), ez volt a hozománya. “Isten véled, jó utat drágám, élj vele boldogan!” A legénynek egyetlen tulajdona volt a csizmája és gúnyája (öltözéke), és jó esetben ő is kapott stafírungot. Még jobb esetben volt valami szakmája, amivel beállhatott valakihez dolgozni, hogy a napi betevőért megkeresse a reávalót.

Tehát a fiataloknak semmijük se “vót”! A falu hozott ajándékba termést, magokat, jószágot (csirkét), bőrt, szőrmét, vásznat.

Amikor pedig emelték a tétet, pénzt is adtak. Elterjedt. Megmaradt a pénz, tojást már senki nem hoz lagziba ajándékba.

Természetesen ha már bejáratták a kásapénzhez a vajlingot, vagy kondért, akkor ugyanazt vetették be a menyasszonytáncnál is.

A tánc természetesen egy ürügy, mert a pénzzel nyíltan senki sem szeretett akkor sem dobálózni. Nem is illendő. Azonban játékos keretek között emészthetőbb volt, hogy itt bizony kőkemény pénzügyi kérdésről van szó. És még itt sem fogadták el csak úgy, akkor legalább a menyasszonnyal lehet egyet táncolni. Ez egy unikális, rendkívül értékes pillanata és emléke mindenki számára, hiszen innentől a férj táncoltatja a párját, és férfiasságból (vagy féltékenységből) soha át sem engedi másnak. Ezt az értékes lehetőséget kapják a vendégek cserébe, a menyasszonytánc soha vissza nem térő élményét.

Városban már kondér sincs, mi legyen helyette? Miből és milyen legyen a pénzgyűjtő doboz?

A kondér lemaradt a modern esküvőkről, a menyasszonytánc megmaradt. Hiába mondod, hogy nem kértek ajándékot, mindig lesz, aki hoz! És lesz, aki vacillál, hogy az ajándékba hozott pénzt mikor adja oda Neked.

A legjobb, ha a meghívóba beleírod: lesz menyasszonytánc/menyecsketánc (ne ilyen profánul, hanem fogalmazd meg)!

A legegyszerűbb, ha fogsz egy kedves nem túl nagy fonott kosarat, szépen beletehetik a borítékokat, csupasz címleteket.

A másik egyszerű egy cipősdoboz szépen becsomagolva, feldíszítve. Persze miért ne olyan színű, olyan mintás legyen, mint a dekoráció?

menyasszonytanc-penzgyujtes-katonai-eskuvo-street-gabor-huba-ceremoniamester
Katonai esküvőn a pénzgyűjtő doboz a férj rohamsisakja (fotó Bödő Viktória)
menyasszonytanc-penzgyujto-street-gabor-huba-ceremoniamester
A pár rajong a motorozásért: a pénzgyűjtő toboz a menyasszonytánc alatt a bukósisak volt.

Ha ki szeretnéd emelni, hogy mi a hobbitok, kedvenc időtöltésetek, szakmátok, legfontosabb tudnivaló rólatok, akkor a saját életetekből lehet meríteni, és egy tárgyat beemelni a lagziba.

penzgyujto-doboz-menyasszonytanc-street-gabor-huba-ceremoniamester
Vintage dekorációhoz a pénzgyűjtő doboz egy régi szép utazó bőrönd (fotó: SGH)

És adott a nagyszerű lehetőség, hogy ügyes kezű menyasszonyok, barátok, barátnők maguk elkészítsék a gyűjtő dobozt.

penzgyujto-doboz-2-menyasszonytanc-street-gabor-huba-ceremoniamester
A menyasszony saját készítésű díszdoboza

Ha érdekesnek, vagy hasznosnak tartod, oszd meg bátran, ha tetszett, jelezd itt alul!

 

Boldog készülődést!  Üdv, Hubadúr ceremóniamester

Ceremóniamester + 1 dal rólatok
Ceremóniamester + 1 dal rólatok

Ha ceremóniamestert keresel, kattints ide!

Hubadur ceremoniamester logo  

A honlap további használatához a (lakodalmi) sütik használatát el kell fogadni. További információ

A (lakodalmi) süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás