Pannonhalmán szól a dalom: ez a nászajándék

pannonhalmaLegutoljára valamikor általános iskolás koromban voltam Pannonhalmán. Emlékszem, lenyűgözött a létrás könyvtár, a régi könyvek, a glóbusz… Azóta tavasszal jártam a budapesti Levéltárban, ahol egészen közelről is megnézhettem hasonló óriási vastag, míves betűkkel telerótt könyveket, jegyzékeket, sőt: Mária Terézia szignóját is.

Pár hete pedig az utolsó szlovákiai hivatalos utam végén zötyögtem haza az M1-esen, és varázsolt el a különös dombzaton, azaz halmon az apátság éjszakai ragyogása.

Augusztus 3-án Pannonhalmán lesz egy esküvő. Onnan tudom, hogy a jegyespár barátai meglepetésre szövetkeztek, és összegyűjtötték a legfontosabb tudnivalókat, hogyan jöttek össze, milyenek is igazán.

Aztán elküldték nekem, és csak olvasgattam a leírást, annyiszor, hogy szinte ismerősnek éreztem már őket, mire kezdtek előbujkálni verssorok, dallamok.

Addig-addig bicikliztem, gitároztam, amíg össze nem állt az egész.

Viszik a dalomat: nászajándék lesz belőle.

Öröm volt rájuk gondolni, nekik énekelni.

Öröm volt azt is látni, mennyi klassz barátjuk van, mennyire szeretik és tisztelik őket. Ez a leírásukból tökéletesen kiderül.

Biztosra veszem, hogy remek dalos esküvőnek és házasságnak néznek elébe.

Én mindenesetre ezt kívánom nekik!

Ti mikor jártatok Pannonhalmán? Mikor mentek?

A felolvasó

a-felolvasoTegnap este volt szerencsém megnézni Kate Winslet és Ralph Fiennes főszereplésével A felolvasó (The reader) c. filmet.

Azóta a fejemben járnak a filmkockák, a szereplők.

A történet egy a munkájában nagyon megbízhatóan dolgozó hölgyről szól (Kate – alakításáért Oscart is kapott), akibe belezúg egy nálánál valamivel fiatalabb srác (a plakátok méltatlanul lekicsinyítik a nevét: David Kross).

A „fiúcska” a szerelmes együttléteken kívül, előtte-utána felolvas a hölgynek: Csehovot, ponyvát, drámát, 1000 könyvet. Majd a hölgy egy nap eltűnik.

Évek múltán újra előkerül a hölgy, csak egy bírósági tárgyaláson, ahová joghallgatóként kerül be a srác a karzati sorokba. Többek között kiderült, hogy sokan mások is olvastak már fel korábban ennek a hölgynek.

Innentől nem folytatom, mert Bernhard Schlink zseniális regényében döbbenetesen göngyölítik fel a történetet, és aki kíváncsi, az járjon utána. Bátran! Nem fog csalódni.

A felolvasásról hirtelen felötlött bennem Nyilas Misi története is, aki Pósalakihoz járt felolvasásra. De hát az öregnek volt valami hendikepje, nem?

És felidéztem magamban a cimboráimmal (naná, hogy a kórustársaimmal) az otthonokban tartott vidám, néha megrázó felolvasóesteket.

De jópofa volt, amikor valamelyikőnk elvállalta az egyik figurának a megszemélyesítését, és ugyanannak az édesapját is. A legjobban akkor szórakoztunk, amikor a könyv szerint e két figura oldalakon keresztül együtt csevegett, civódott, vagy veszekedett.

És persze itt vannak a gyermekeim (összesen 5,5 évesek), akik a felolvasásom legnagyszerűbb közönsége. Na jó, a feleségem is csípi, ha olvasok.

Rendkívül jó móka a felolvasás. Csak ajánlani tudom.

Nem kell tehát hendikepesnek lenni ahhoz, hogy apropót találjunk a felolvasáshoz.

Éppen úgy nem kell botfülűnek lenni annak, akinek éppen meglepetésdalt komponálok.
(klikk ide!)

De nem kell abszolút hallásúnak sem lenni! Nem az a lényeg.
Mi lehet mégis az?

Te szoktál énekelni, vagy felolvasni valakinek?

A honlap további használatához a (lakodalmi) sütik használatát el kell fogadni. További információ

A (lakodalmi) süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás