A legkedvesebb esküvő, amit vezetek

2013-09-14 18.40.57Számomra egy esküvő olyan, mint egy gyerek, vagy mint egy egy dal a zenésznek, egy ház a kőművesnek.

Ha megkérdezik, vajon melyik a legkedvesebb esküvőd, amit ezidáig ceremóniamesterként/vőfélyként levezettél?

Nekem mindig az, amelyik éppen most volt, vagy amelyikre készülök.

Azt gondolom, egy művész, egy kőműves is így vélekedik.

Ebben a pillanatban a hétvégi tatai emlékek zsonganak bennem: kiváló emberekkel, szeretetteljes társasággal, igazi ünneplési vággyal, Magyarország egyik gyöngyszeme közelében.

Tatai tó: Nem is értem, hogy kerülhetett ilyen kis éxerdoboz pont oda. Nem kell ehhez Szlovéniába menni, mondjuk a Bledi tóhoz (persze érdemes!:))

És ez a kis étterem, ahol vígan megfér 70 ember egymás mellett és nagyot tud bulizni…!

De milyen volt a buli?

1. Az egyik vendég így szólt: “nem ájultam el a zenekartól”.

2. Egy pár pedig elkérte a zenekar telefonszámát, hiszen “olyan fantasztikusan zenélnek”.

Biztos, hogy egy buliban voltak? Ugyanarra a zenekarra gondoltak?

Naná!

Ez természetes. Volt már előttem, aki kimondta: „mindannyian mások vagyunk” (még a borotva-automata használata után is!)

Lehet, hogy a viselkedésünk tud hasonulni, de a lelkünk, az érzéseink sose fognak változni.

Éppen ezért mindenki másként fogja értékelni ugyanazt a bulit. Úgy értem, más úton jut el a végére. Hiszen mások a saját szempontjai!

Lehet, hogy nekem 10-es erősségű bulira van szükségem, hogy kimondjam: fer-ge-te-ges…
Valaki más megelégszik akár a 4-essel.

És ez így van rendjén: akik ülnek, legalább elfogyasztják a sok kaját. hihihi.

De végül ha megkérdezed őket, mind arról regél, milyen jól is érezte magát.
–> a bulik furcsa lélektana ez…

*********************************************
Mitől legkedvesebb számomra Anita és Sándor egybekelése?
*********************************************

Attól a temérdek figyelemtől, amivel az őket megtisztelő vendégeket fogadták, amivel arra törekedtek, hogy a barátaiknak, munkatársaiknak, családtagoknak semmire ne legyen gondjuk, csak a “velük együtt örülésre”!

Attól a higgadt eleganciától, amivel az esküvő minden percét fogadták.

Attól, ahogyan meséli nekem Anita, mennyire boldog, és azóta többször is észrevették rajta, hogy ragyog. Ezért állítják meg ismerősök, hogy “szóvá tegyék neki”.

Attól, hogy mennyire hálás, amiért mégis a nyílt esküvő mellett döntöttek a 4 fős helyett, és ott lehettek a számára legkedvesebb emberek, amikor Sándor megpillantotta őt a nagy gonddal kiválasztott és eltitkolt menyasszonyi ruhájában.

Attól, ahogyan 2 ennyire határozott ember is tud izgulni, kicsit szorongani és végül a katarzisban feloldódni.

Köszönöm.

Írd ide, hogy mire tippelsz!

hubagitár-090912Petőfi nyomán szeptember vége a téma.

Mi lesz szeptember végéig??
Nos, marad minden úgy, ahogy volt!
(amennyiben a fejlődést nem számítjuk:))

De októbertől más világ köszönt mindannyiunkra:

A visszajelzések azt igazolták vissza, hogy egy olyan nagyszerű, olyannyira egyedi meglepetésről van itten szó, hogy szívesen adnak többet is azért az élményért és lehetőségért, hogy az ajándékozottat időutazásban részesítsék.

Végül is egy Hold utazás sem hévízi kirándulás… Igaz?

A NAGY KÉRDÉSEM:
Szerinted mi lesz a 3 hét alatt elkészülő Ajándékdal értéke október 1-től?

Ha Ft-ra pontosan eltalálod, akkor ajándékba elkészítek Neked egy Ajándékdalt és mellé még egy extra ajándékot is kapsz tőlem.

Írd ide, hogy mire tippelsz!

hogyan-keszul-az ajandekdal-kisnyil

 .

Ha a lenti hozzászólásba írod, regisztrálj előtte és úgy lépj be.

.
Ha Facebookon egyszerűbb Neked, akkor szólj hozzá itt!

 

 

Hogy mi az Ajándékdal?

 

LÉTEZIK EGY DAL a világban, ami

– csakis a ti húrjaitokon pendül,

– kizárólag számotokra kedves,

– egyértelműen és összetéveszthetetlenül rólatok szól,

– más hallgatónak szinte érdektelen, ezért sose mondja sajátjának,

– persze más hallgatónak mégis érdekes, mert megismerhet benneteket belőle, ha engeditek,

– más útvonalon repít vissza benneteket a múltba, a gyökerekhez, mint az eddig ismert közös dalaitok,

– ha megszólalna egy 10 ezer fős buliban, akkor Ti minden kétséget kizárva magatokra ismernétek benne, és boldogan látnátok vissza akkori kapcsolatotokat,

– ha hallgatod, biztosan jókedvre derít.

Nos, létezik egy dal, amit még soha senki sem hallott ezen a világon!

 

Írd ide, hogy mire tippelsz!

hogyan-keszul-az ajandekdal-kisnyil

 .

Ha a lenti hozzászólásba írod, regisztrálj előtte és úgy lépj be.

.
Ha Facebookon egyszerűbb Neked, akkor szólj hozzá itt!

 

.

Különös találkozások márpedig vannak – lepd meg a párod!

Dzserix Anzsela- találkozás

Különös találkozások márpedig vannak

Honnan tudom ezt?

Azok a párok, akikkel hosszasan beszélgetünk a leendő esküvőjükről, lakodalmukról, lépésről-lépésre, könnycseppről-könnycseppre, kacajról-kacajra, pontosan és persze a szabadságnak, improvizálásnak is egészséges teret adva megtervezünk mindent:

– új ötleteket viszünk bele,
– hangulatossá,
– meghitté,
– szerethetővé,
– „kibírhatóvá” alakítjuk a menetrendet, a részleteket.
Ilyenkor lazításképpen elidőzünk kicsit és felidézzük azokat a pillanatokat, amikor és ahogyan
– találkoztak,
– szóra bírta egyiket a másik,
– megismerték egymást,
– elindult a kapcsolatuk, vagy éppenséggel újraindult.

Valamennyi különös találkozás!

Egyik izgalmasabb, mint a másik.

Talán a Tied is különös.

Még ha más számára teljesen érdektelen is!

Ami azt illeti, engem érdekel. Aztán születik belőle egy klassz dal: az Ajándékdal.

Az Ajándékdal nem más, mint egy villanásnyi időutazás, később pedig vitamin a léleknek és a kapcsolatnak.

És ezen fognak az unokák is derülni, vagy könnyezni.

Szerintem, lepd meg a párod egy Ajándékdallal.

Boldog készülődést!


üdv, Hubadúr
ceremóniamester és trubadúr

(Kép: Джерих Анжела – Különös találkozás)

[do action=”hird”/]

 

Ceremóniamester a Rádióban

 

RádióDabas-ablak

Forró nyári vasárnap, délután. Dabasra éppen egy nagyszerű esküvőről tértem vissza, amit Zalaegerszegen tartottunk.

Hoztam is sütit a stúdióba – nehogy már üres kézzel jöjjek…

Hogy mi közös bennünk Szabó Erikával, aki a rövid beszélgetést vezette?

Ő is az M7-es felől jött Dabasra, és valószínűleg ugyanannál a hídon álló traffipax rögzíthette az emm nulláson megengedett legnagyobb sebességhez viszonyított túllépéseinket. Mindketten ugyanoda siettünk.

A Rádió Dabas stúdiójába.

Nem is értem, akkor miért nem az autópálya menti pihenőnél vettük fel a beszélgetést? Persze mégis értem, hiszen Erika a kora délutáni műsoridőt vezette, „ügyelnie is kellett”.

Szinte haza mentem. Dabas főtere azóta megújult, átváltozott, mióta elballagtam a szomszédos Táncsics Mihály Gimnáziumból. Erre a főtérre néz rá a stúdió ablaka is.

Azt persze megtudtam, hogy még nem készül Erika az esküvőjére, de ha odaér, akkor fog szólni:) Ez igazán kedves Tőle!

Mindenesetre jövök neki egy Ajándékdallal, az már egyszer biztos! Nagy örömmel fogom a tiszteletükre megkomponálni és megénekelni…

Persze ezek a kulisszák mögötti beszélgetésből derült ki, a Rádióban is elhangzott 11 perces vágott változatot hallgasd itt meg:

innen letöltheted

/Műsorvezető: Szabó Erika, Szerkesztő: Ordasi Brigitta/

 

 

Szabó Erika és az újrakezdés

szabo_erika-650Hogy mi a közös Szabó Erika életében és az enyémben?

Tegnap egy nagyon jót sikerült vele beszélgetnem a Rádió Dabas stúdiójában. És ahogy a Nők Lapja hasábjain is olvasható: merész, elhivatott lány.

Akkor határozta el magát az újrakezdésre, amikor más már építene arra az ismertségre, kapcsolatrendszerre, amit a Barátok Közt, meg az Üvegtigris hozott neki, hogy továbbléphessen.

Mégis inkább az alapokat választotta: belevágott a színi akadémiába, szinte a legidősebb, de merem állítani, hogy a legtudatosabb diákként. (Jutott is eszembe most Sebő Ferenc, aki 37 éves fejjel iratkozott be az ELTE Zenetudományi Karára)

Hiszen Erika egészen közelről láthatott éveken keresztül színészeket karaktereket megformálni, saját életük alakulása ellenére is teljesen mást alakítani, más hangulatot előidézni.

Mivel 14-15 éve ismerem, nem lepődtem meg, hogy „iskolázott színésznő” akar lenni.

Érdekes, ő sem lepődött meg, hogy én is belevágtam a magam dolgait, a www.daloseskuvo.hu -t egyengetni. Én is újrakezdem az életem, alapozok: például magánének órákra járok.

Valahogyan minden eddigi mellékes tevékenységem arról szólt, amivel már ezentúl szeretnék foglalkozni. A szombati esküvő Zalaegerszegen is ezt igazolja számomra, hogy ez az én utam. (erről írok még később)

Hozzáteszem, Erika hihetetlen alaposan felkészült belőlem, olyannyira, hogy a héten még folytatjuk a beszélgetést és készít belőle egy hosszabb lélegzetvételű hangos portrét.

Köszönöm nektek, Rádió Dabas, köztük Ordasi Brigitta (akinek köszönhetem a tegnapi beszélgetést is!), hogy időről-időre számon tartotok, hogy egészen sokáig közöttetek, veletek éltem én is, és felhívtok, követitek az életemet!

A Gyűrű legyen Veletek!

Pannonhalmán szól a dalom: ez a nászajándék

pannonhalmaLegutoljára valamikor általános iskolás koromban voltam Pannonhalmán. Emlékszem, lenyűgözött a létrás könyvtár, a régi könyvek, a glóbusz… Azóta tavasszal jártam a budapesti Levéltárban, ahol egészen közelről is megnézhettem hasonló óriási vastag, míves betűkkel telerótt könyveket, jegyzékeket, sőt: Mária Terézia szignóját is.

Pár hete pedig az utolsó szlovákiai hivatalos utam végén zötyögtem haza az M1-esen, és varázsolt el a különös dombzaton, azaz halmon az apátság éjszakai ragyogása.

Augusztus 3-án Pannonhalmán lesz egy esküvő. Onnan tudom, hogy a jegyespár barátai meglepetésre szövetkeztek, és összegyűjtötték a legfontosabb tudnivalókat, hogyan jöttek össze, milyenek is igazán.

Aztán elküldték nekem, és csak olvasgattam a leírást, annyiszor, hogy szinte ismerősnek éreztem már őket, mire kezdtek előbujkálni verssorok, dallamok.

Addig-addig bicikliztem, gitároztam, amíg össze nem állt az egész.

Viszik a dalomat: nászajándék lesz belőle.

Öröm volt rájuk gondolni, nekik énekelni.

Öröm volt azt is látni, mennyi klassz barátjuk van, mennyire szeretik és tisztelik őket. Ez a leírásukból tökéletesen kiderül.

Biztosra veszem, hogy remek dalos esküvőnek és házasságnak néznek elébe.

Én mindenesetre ezt kívánom nekik!

Ti mikor jártatok Pannonhalmán? Mikor mentek?

A felolvasó

a-felolvasoTegnap este volt szerencsém megnézni Kate Winslet és Ralph Fiennes főszereplésével A felolvasó (The reader) c. filmet.

Azóta a fejemben járnak a filmkockák, a szereplők.

A történet egy a munkájában nagyon megbízhatóan dolgozó hölgyről szól (Kate – alakításáért Oscart is kapott), akibe belezúg egy nálánál valamivel fiatalabb srác (a plakátok méltatlanul lekicsinyítik a nevét: David Kross).

A „fiúcska” a szerelmes együttléteken kívül, előtte-utána felolvas a hölgynek: Csehovot, ponyvát, drámát, 1000 könyvet. Majd a hölgy egy nap eltűnik.

Évek múltán újra előkerül a hölgy, csak egy bírósági tárgyaláson, ahová joghallgatóként kerül be a srác a karzati sorokba. Többek között kiderült, hogy sokan mások is olvastak már fel korábban ennek a hölgynek.

Innentől nem folytatom, mert Bernhard Schlink zseniális regényében döbbenetesen göngyölítik fel a történetet, és aki kíváncsi, az járjon utána. Bátran! Nem fog csalódni.

A felolvasásról hirtelen felötlött bennem Nyilas Misi története is, aki Pósalakihoz járt felolvasásra. De hát az öregnek volt valami hendikepje, nem?

És felidéztem magamban a cimboráimmal (naná, hogy a kórustársaimmal) az otthonokban tartott vidám, néha megrázó felolvasóesteket.

De jópofa volt, amikor valamelyikőnk elvállalta az egyik figurának a megszemélyesítését, és ugyanannak az édesapját is. A legjobban akkor szórakoztunk, amikor a könyv szerint e két figura oldalakon keresztül együtt csevegett, civódott, vagy veszekedett.

És persze itt vannak a gyermekeim (összesen 5,5 évesek), akik a felolvasásom legnagyszerűbb közönsége. Na jó, a feleségem is csípi, ha olvasok.

Rendkívül jó móka a felolvasás. Csak ajánlani tudom.

Nem kell tehát hendikepesnek lenni ahhoz, hogy apropót találjunk a felolvasáshoz.

Éppen úgy nem kell botfülűnek lenni annak, akinek éppen meglepetésdalt komponálok.
(klikk ide!)

De nem kell abszolút hallásúnak sem lenni! Nem az a lényeg.
Mi lehet mégis az?

Te szoktál énekelni, vagy felolvasni valakinek?

Szabadsáááááág!

szabadsagSzabadsááááág!

Tegnap véget ért a határozott idejű szerződésem az egyik közszolgálati hivatalban. Ezzel befejeztem azokat a papírmunkákat, amelyek sajnos nem izgatnak eléggé, hogy boldogan tologassam őket.

Erről nem tehet, sem a hivatal, sem a közszféra korábban kipróbált cégei. Az olyan. Én meg ilyen…

Természetesen munkatársaimtól is dallal búcsúztam: naná, hogy bevittem a gitáromat.
Meglepetés volt nekik is.

Nekem pedig valami felszabadító érzés.

Már látjátok, mivel szeretnék foglalkozni, és ezen felül még rengeteg ötletem van, csak győzzem őket megvalósítani!

A legfontosabb, hogy itt a Dalos Esküvő-n már a legkisebb gondolataimra, megnyilvánulásomra is annyian és olyan sokan biztató, kedves szavakkal reagáltatok (sőt még számomra ismeretlenek is), ami – teljesen érthető módon – egy hivatali munkába egyáltalán nem fér be.

Persze arról, hogy mi fér be a hivatali munkaközegbe, lehetne még vitatkozni, de számomra már ez nem lényeg. Sosem fogom elfelejteni, ha magam is az APEH(áthúzva) NAV ügyfélszolgálatán ücsörgök majd, és felidézem, hogy milyen természetes a hideg és tárgyilagos hangnem. Azért se fogom – a divat ellenére – őket hibáztatni, ócsárolni, mert sokmindent megtanultam és megértettem ott.

És örülök, hogy eddigi munkahelyeimen a hivatali iktatószámok mögül is mindig megmutatkoztak a jókedélyű, csupaszív-csupalélek munkatársak, itt is többen vagytok közülük.

Szóval szabadság.

Zenés munkára, hintára fel!

(a fiam közreműködik a képen)

Neked mi a szabadság?

A honlap további használatához a (lakodalmi) sütik használatát el kell fogadni. További információ

A (lakodalmi) süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás