Esküvői szokások, hagyományok

Esküvői szokások, hagyományok – megfigyeléseim alapján – még azokat is érdekel, még azok is követik, akik teljesen szeretnének elrugaszkodni tőlük.

A legfőbb hagyomány maga az esküvő, a lakodalom, tehát a házasságkötés.

A házasságok számának csökkenésével szerencsére ma is jelentős mennyiségű fiatal pár köti össze az életét.

Hivatalban, szabadban, templomban. Csak 2 tanú jelenlétével, vagy kisebb-nagyobb násznép szeme láttára.

1. Esküvői szokások, hagyományok: régen

Ó, régen sokkal kötöttebbek voltak a házasságkötések, esküvők!

Emlékezzünk vissza tanulmányainkra: Rómeó és Júlia frigye Lőrinc barát előtt – leginkább az egyház uralta a közerkölcsöt, a kollektív tudást, és a mindenhatóságot.

A templomok nagy könyvei őrizték a születést, keresztelést, házasságkötést, elhalálozást.

De ott volt az a visszataszító szégyen: a földesúrnak az első éjszaka joga. Pfuj.

A házasítás régen nagyon átgondolt, megfontolt folyamat volt. Megtanították a lányt minden olyanra, amit elődeik tudtak (sütés-főzés, gyerekre vigyázás, takarítás, növénytermesztés, vászonkészítés, varrás stb.). Rendkívül fontos volt a családi (és egyben nemzeti, nemzetiségi) örökség továbbadása.

15-16 éves korra a legtöbb leány férjhez ment, és családot alapított. Persze az átlagéletkor is jóval alacsonyabb volt a járványoknak, köztisztaság, orvosi ellátás hiányának köszönhetően. A rövid életkor alatt kellett ugyebár az újabb generációt világra hozni és felnevelni.

Az évszázadok során szépen lassan alakultak ki az esküvői szokások, hagyományok.

A menyasszonyi ruha

A paraszti világban a népviseletre jellemző ünnepi viseletet öltötték magukra a férjhez menő lányok, a férfiúk pedig a legszebb gúnyát, esetleg öltönyt. A legszegényebbek pedig a sima lenvászon anyagból készített ruhában fogadtak hűséget egymásnak.

A hófehér ruha az előkelőbb világban honosodott meg. Hirdetve ezzel a fényűző tisztaságot, felsőbbrendűséget.
Lám, minden újítás végigsöpör a világban, divatot teremt, és esküvői szokássá, hagyománnyá válik.

Abban azért mindenki egyetértett, hogy a menyasszony a világ legszerencsésebb és legboldogabb embere a világon. Nem véletlen, hogy ebből a boldogságból sokan szerettek volna szakítani maguknak. (ld. Csokordobás eredete cikk.)

Babonák, hiedelmek

Az ismeretlenhez mindig számos babona, hiedelem párosul.
Már a párválasztáshoz is jövendöltek ólomöntéssel, neves-sütivel.

A koszorúslányok a gonosz szellemeket tévesztik meg, akik a frigy megakadályozása végett jelennek meg. Ezért őrző feladatokat is ellátnak e hölgyek.

Ma már talán – legalábbis Magyarországon – nem kell félni, nehogy meglássa az esküvő előtt a menyasszonyt a vőlegény. Tehát nem kell félni, hogy ettől megijedne, lemondaná, mert egy ismeretlen, számára nem kedves, nem vonzó, sőt egyenesen csúf, korban nem hozzáillő nőt kell elvennie. Bizonyára voltak nagy meglepődések, amikor felemelte a fátylat az oltárnál a palira vett fickó.

Szerencsére ma már a vőlegények tisztában vannak azzal, kit fognak elvenni feleségül, sőt maguk is szeretnék, amit előre megfontolt szándékkal már az eljegyzéssel, egy jól kifundált lánykéréssel be is bizonyítanak.

Viszont ajándékos perceket ad az esküvő napján az első pillantás, ha jól megszervezzük (ld. első pill)

Rozmaring kitűző

A rozmaring a hűség jelképe. Miért is kell ezt erőltetni az esküvőn? Hm, tud valaki valamit, amit az ifjú pár nem? 😉

Az esküvői autó után kötött konzervek zaja is a gonosz szellemeket hivatott elűzni.

Esküvői gyűrű

A régi világban keszkenőt hímzett és adott a lány az udvarlónak, ha volt szerencséje a házasság előtt ismerni. Ez a keszkenő, pontosabban illata mindig a hölgyre emlékeztette a legényt, bárhol járt.

Később gyűrű lett a jelkép, ami a végtelen szerelem ígéretét hirdeti.

Ma már nem csak aranysárga aranyból, hanem egyéb nemesfémekből, különleges technikai megoldásokkal, formai trükkökkel készítik a gyűrűket.

2. Esküvői szokások, hagyományok: Valami kék…

A nagyszerű filmekből, az interneten úgy terjednek az amerikai esküvői szokások, mint szertartás után a készülő vacsora illata az ültetőtáblánál. Megcsap mindenkit, és már csak az érdekli.

Ki hinné, hogy a legtöbb esküvői szokás, hagyomány mégsem Amerikából származik, még ha onnan is landolt nálunk, hanem Angliából.

Valami régi, valami új, valami kölcsön, valami kék, és egy ezüst hatpennis a cipőben

“Something old,
something new,
something borrowed,
something blue,
and a silver sixpence in her shoe.”

Egy régi oxfordi magazin közölte még az 1800-as években ezt a kis verset.

Ma már egyfajta “kötelező rituálévá” alakult, vajon miről szól ez?

Szerintem arról szól, hogy

a fényűző ünnepség perceiben sem szabad elfeledni, honnan jöttünk (gyökerek, örökség, hagyományok, értékek, folytonosság, generációk közötti híd),
érdemes elfogadni az újdonságokat (képesnek lenni megújulni, befogadni, nyitottság, bizakodás),
a kölcsön az egymásrautaltságot jelenti, figyelmeztet, hogy egyedül semmi sem megy (segítségre támaszkodni, csapatban gondolkozni, segítséget adni, kölcsönt viszonozni)
a kék, a tiszta égbolt színe (tisztaság, ártatlanság, jóindulat, hűség, hitelesség – Magyarországon ez a fehér szín, a gyertya lángja)
aprópénz a cipőben (ez a mindennapi kenyér gondolata, a valamint gazdagság, bőség – Magyarországon a ballagási tarisznyákban kapunk fillért/forintost)

A többi esküvői szokásról, hagyományról itt a blogon is olvashatsz: