Így dobtam ki 4 váratlan vendéget az esküvőről

Pörög a buli a hotel báltermében, a teraszon is chill-eznek a vendégek. Ceremóniamesterként éppen egy-két vendéggel barátkozok, interjúzok, hogyan érzik magukat, amikor megjelenik 4 idegen és belibbennek az esküvő táncparkettjére.

Gondoltam, utánuk osonok, mert feltűnően nem csinosban, kevésbé elegáns szerkóban érkeztek, és nem emlékszem az arcukra a szertartásról.

Bent álltak, és épp elkezdtek amolyan táncolás-imitálást a tömeg közepén, amikor odalépek hozzájuk.

Szereplők: Idegen fiú 1, Idegen lány 1 (valószínűleg a IF1 párja), Idegen fiú 2, Idegen lány 2 (valószínűleg a IF2 párja), CM (én)

A beszélgetés eleje – tekintettel az esküvői DJ által kevert remek zenére és a közeli hangfalra – kiabálva zajlott:

CM: – Sziasztok!

Mind a 4-en: – Szevasz!

CM: – Tudok valamiben segíteni?

IF1: – Mivaaan?

CM: – Csupán annyit szeretnék kérdezni, hogy kerestek valakit?

IL1: – Mi csak beugrottunk. Hagyjál! – táncikálnak tovább, miközben megcsapott az általuk korábban fogyasztott alkohol gőze.

CM: – Meghívott titeket valaki? Itt van az ismerősötök? – hajoltam közelebb IF1-hez. Ekkor – a következő reakcióból kiderült számomra, hogy cipőnk orrai összeértek a padlón.

IF1: – Megrúgtál? – emelte fel még jobban a hangját, és támadólag felém dőlt.  Alig voltam nála magasabb, mégis erős fenyegetést igyekezett gyakorolni. Kezdtek feszülni az izmai a karjában.

CM: – Ó, dehogyis! Előfordul, hogy tánc közben összeérnek a cipők! Szóval meghívtak benneteket?

IF2: – Nem, asszem, nem. – Kapcsolódott be a beszélgetésbe a másik srác is.

CM: – Okés, gyertek ki, legyetek szívesek!

IL1: – Most mi a baj? Mért nem hagysz minket bulizni? – Kezdte hergelni a barátját, hátha csap egy kis balhét az ő kedvéért. És nézett rá kérőn, hogy naaa, mosss már be neki, léééccci!

CM: – Kint elmondom. Gyertek!

IF2: – Hagyd, zártkörű rendezvény. – ismerte fel a helyzetet a srác.

IL2: – Zártkörű rendezvény?

IL1: – Zárkörű rendezvény? – ismételte meglepetten.

CM: – Igen. Zártkörű rendezvény. – csillant föl a szemem, hogy végre egy nyelvet beszélünk.

IF1: – Figyelj, mi táncolunk itt egy kicsit, csinálunk nektek óriási partit. – mondta kéjesen.

CM: – Köszi szépen, megoldjuk magunk is. Tudjátok mit, meghívlak benneteket egy italra! Mit kértek inni? Szabadon választhattok. – közben széttárt karommal tereltem őket az ajtó felé.

IL1: – Most komoly? Kiküldesz innen? Akkora bulit tolunk nektek…

CM: – Na, mit kértek inni? Gyertek, itt az italpult. Ihattok egyet, akármit, és akkor utána szíveskedjetek elmenni! – ismételtem meg már normálisabb hangerővel a teraszon.

Pár levegővételnyi csönd után – a ránk szegeződő érdeklődő tekintetek különös védőhálójában – megszólalt az egyik.

IF: – Gyertek, menjünk, zártkörű rendezvény! Gyíkok.

Elsomfordáltak a teraszról, megkerülték az épületet, ahol a főbejárat kerengőjébe kerültek, szóval még mindig az épületen belül maradtak. Visszamentem a tánctérre, onnan pedig a főbejárathoz, mert biztos voltam, hogy még nem léptek le.

CM: – Sziasztok, minden jót nektek!

IF1: – Most mért, ki vagy te?

CM: – A kidobó. – kacsintottam viccesen nagyképűen, de nyilván nem gondolhattam komolyan, ezt mindenki látja rajtam. A másik srác el is mosolyodott. Vette a lapot.

IF2: – Dehogyis, Ő a ceremóniamester! Nézd a csokornyakkendőjét.

IF1: – Elég idiótán áll. – ahogyan a kritizáló ember is, jegyzem meg magamban.

CM: – Hú, de jó, hogy szólsz. Merre igazítsak rajta? Mindig elforog. Fura. Segítesz? – itt megakadt a srác, mert erre még mindig nem válaszolhatott bunyóval.

IF1: – Ja, szóval te vagy a vőfély. [a ceremóniamestert vidéken akkor is így hívják]

CM: – Ja. Na, sziasztok, kellemes estét!

IL1: – De én táncolni akarok!

IL2: – Nekünk is augusztusban lesz az esküvőnk. Mi is ceremóniamestert hívtunk.

CM: – Szuper. Boldog készülődést! Klassz esküvőtök lesz.

IL1: – Csak nem ilyen lapos, mint ez. Akkora bulit csináltunk volna nektek.

CM: – Tudom. Bevallom, elkövettünk egy óriási hibát. – itt megtorpantak a lépcsőn lefele menet. – Hogy nem hívtunk el titeket erre az esküvőre. Belátom, ez tényleg katasztrófa, most ezt túl kell élnünk valahogy. De ígérem, legközelebb mindenképpen számítunk rátok, és időben szólunk.

A lány még erőlködött picit, de a reakciós sráchoz is elért a poén, elmosolyodott:

IF1: – Jó arc vagy, csá! Megyünk, ne aggódj!

CM: – Köszi, nagyon jó fejek vagytok!

 

Mikor visszafordultam, akkor vettem észre, hogy a bejáratnál árgus szemmel figyelt végig egy nálam fejjel magasabb vendég ugrásra készen. Megköszöntem neki is a “fedezést”, aztán bementünk, koccintottunk egyet.

Boldog készülődést!  Üdv, Hubadúr ceremóniamester

Ceremóniamester + 1 dal rólatok
Ceremóniamester + 1 dal rólatok

Ha ceremóniamestert keresel, kattints ide!

Hubadur ceremoniamester logo  

 

 

A honlap további használatához a (lakodalmi) sütik használatát el kell fogadni. További információ

A (lakodalmi) süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás