10 dolog, amihez ma sem kell pénz

Időről-időre felbukkan az interneten az alábbi lista, utalva arra, hogy ezek igazán nem kerülnek semmibe. Miért említem meg ezt egy ceremóniamester oldalán?

Mert tulajdonképpen engem pont ezekért fizetnek az esküvőn, ezek mind részét képezik az ajánlatomnak, a díjnak:

  1. figyelmesség
  2. kedvesség
  3. egy jó szó
  4. egy ölelés
  5. megértés
  6. együttlét
  7. egy mosoly
  8. elfogadás
  9. megbecsülés
  10. szeretet

Valahogyan hiányát érezzük olykor-olykor, viszont értéknek, ha mégis megtapasztaljuk valakivel.

Egy jó ember alapból ezekre számít egy másik embertől, ezek a tulajdonságok, dolgok fontosak számára. Mi ebben az extra?

Semmi, csupán nem mindenkiből fakad olyan könnyen. Vegyük sorra őket:

1. Figyelmesség

Honlapomon felelhető több száz cikk – a visszajelzésekből leszűrve – rengeteget segített már a készülődő pároknak. Nem csak saját párjaimnak, hanem teljesen idegeneknek is.

Igyekszek minden e-mailre, kapcsolatfelvételre válaszolni a lehető leghamarabb.

Túlélőkészletemmel a legváratlanabb helyezetekre is fel vagyok készülve és fordulhat hozzám segítségért bárki.

Ha valamilyen okból valakinek nem jut hely az étteremben (mégis eljött, vagy hozott egy plusz vendéget, vagy máshová akar ülni stb.), akkor először a saját CM-terítékemet és székemet viszem oda, az én helyem majd rendeződik.

S volt, hogy a terem másik végéből rohantam a zenészhez/DJ-hez, hogy azonnal hagyja abba a számot, ugyanis az egyik édesapa sajnos már nem él, vagy éppen az utóbbi időben veszítette el a család.

Az első versszak még csak-csak elmegy: Jajjjdejó a habos sütemény… Viszont a második verszak rögtön így kezdődik: Nekem nincs apukám, s anyukám… 

Ilyenkor magyarázkodásra nincs idő, csak új számba belekezdeni.

A régen nem látott rokonok igénylik egymás társaságát, kibeszélni a törtéséneseket, egymást. Ilyenkor vétek lenne programmal traktálni őket.

Ha magukra hagyjuk a vendégeket a vendégváráskor, és csak a háttérben rendelkezésükre állunk, illetve ha a társaság tempójának megfelelően történnek az ennek megfelelően eltervezett események, azt figyelmességnek élik meg.

Ide tartozik a szolgáltatók iránti figyelmesség is (ami ugyanúgy a pár által elképzelt esküvőt támogatja): részletes ceremóniamester-eligazítást, tájékoztatást kapnak a tudnivalókról, nem csúszok a vacsora kezdésével, bulit nem állítok le egy akármilyen játék/program érdekében, stb.

2. Kedvesség

Bevallom, el sem tudom képzelni, enélkül hogy lehet sikeres valaki.

Templomok, házasságkötő termek előtt gyakran összefutunk más esküvői gyülekezettel, ahol megesik, hogy a vőfély, vagy ceremóniamester elég ridegen bánik a vendégekkel (durva hanghordozás, szívélyességet mellőző szókincs stb.).

Ilyenkor jól esik meghallani a vendégeink sorából: „a miénk sokkal kedvesebb”.

3. Egy jó szó

Bár a ceremóniamester szerződött ügyfele a jegyespár, a legmorcosabb vendég, családtag is fontos számomra.

Villámként csapott be egyszer egy protokoláris hiba: kimaradt az egyik anyuka a méltatásból, amikor az esküvői segítségeket soroltuk (tényleg nem tett bele semmit, igaz, mondhattunk volna valamit mégis).

Az édesanya tajtékozott megtépázott becsületében. Tüntetőleg még a főasztaltól is elült.

Azonnal magamra vállaltam, s nyilvánosan bejelentettem a bakit, és törekedtem a kiengesztelésére. Persze kemény fából volt ő, tartása még erősebb, ellenállt a közeledésnek, bármi jó szónak.

Hajnalra mégis csak meghozta gyümölcsét az erőfeszítés, mert az egész esti feszültséget könnyed feloldás követte.

4. Egy ölelés

Az előkészületek és maga a nagy nap izgalma néha pattanásig feszíti a húrt, pláne, amikor kiderül, hogy a homokszertartást otthon hagyták, aki érte megy, nem találja, és kiderül, hogy egy másik lakásban hagyták, és hamarosan el kellene kezdeni a szertartást.

Ebben a pillanatban mindig van nálam egy ölelés, jut belőle menyasszonynak, vőlegénynek, örömanyának egyaránt.

Természetesen sose tolakodóan, hiszen nem mindenki rajong az érintésért.

A jól sikerült esküvő végén is önkívületlenül öleléssel válunk el. Jó érzés nagyon.

5. Megértés

A családok ezer és ezer féle helyzetben élnek, különféle gyerekkorral a puttonyukban érkeznek a párok az első megbeszélésre, az esküvőre.

A családi viszonyok előzetes átbeszélése és megértése rengeteget segít a megfelelő ülésrend, fotózási rend kialakításához, a szertartáson vagy vacsora előtt elmondható köszöntő sorok megfogalmazásához.

Nagyobb megértéssel fordulok a kismama-menyasszonyokhoz, akiknek a nagy napjukon akad más fontos is: pl. megetetni, megvigasztalni a pici babájukat, kis gyermeküket, vagy éppen lefektetni.

Ilyenkor kár sürgetni a programokkal a párt, még lazábbra kell venni az „esküvői elvárásokat”, menetrendet, és sokkal több türelemmel kell fogadni a kialakult helyzeteket.

A megértés segíti azt is, hogy a lehető legjobb és a párra illő menetrendet alakítsunk ki.

Hasonló kihívás a népi hagyományokhoz szokott vendégsereg „modernizálása”.

Viszont ugyanúgy fontos megértenie saját násznépét a menyasszonynak és a vőlegénynek is. Számításba kell venniük az összetételt, és kicsit rájuk is szabva kiválasztani zenekart, helyszínt, ételt (itt az ételérzékenyekre gondolok).

Ha elég bátrak vagyunk megérteni a vendégek habitusát, akkor kedvükre tehetünk és kényelmesebben érezhetik magukat az esküvőn, és többet tudnak ezáltal hozzátenni a nagy naphoz.

6. Együttlét

Erről először egy nagyon kedves párom jutott eszembe, akikre felnézek, mert amit elértek ilyen fiatalon, arra sokan büszkék lehetnénk.

Megkértek, hogy az esküvőt megelőző nap utazzak le hozzájuk, és töltsem náluk az estét, ismerkedjünk, barátkozzunk. Merthogy a telefonos beszélgetések mégsem helyettesítik a személyes megismerkedést.

Egyet is értek vele, mégsem tudtam eleget tenni ennek a szívélyes meghívásnak, ugyanis hosszú idő után pont azon a pénteken tudtam együtt lenni a feleségemmel, igen, randiztunk.

Őszintén kértem a megértésüket, mégis úgy éreztem, hogy ezt nem vették jó néven.

A vendégsereg összeérésében ugyanúgy fontos szerepet játszik az együttlét. Erre időt kell szánni, megfelelő körülményeket kell biztosítani. Meghálálja.

Erről az együttlétről szól az a dal is, amit eléneklek a párról a párnak. Tagoltabbá teszi a szertartást, az estét, más fajta közösségi figyelmet igényel, nagyon együtt tudunk lenni ezekben a percekben.

7. Egy mosoly

„Huba, ez nem ér. Te mindig mosolyogsz? Te nem izgulsz?” – teszik fel sokszor a menyasszonyok, a körülötte sürgölődő emberek, mikor a helyszínre érkezek.

Az izgalom nekem odáig tart, míg be nem szállok az autómba. Izgulok, hogy mindent összekészítsek és magammal vigyek az esküvőre.

Kellemetlen lenne a ceremóniamesteri munkám hiányos pakk nélkül.

Onnantól örülök, hogy veletek ünnepelhetek.

8. Elfogadás

Az van, hogy mindegy, ki honnan származik, érkezik.

Tisztában vagyok azzal, hogy különbözőek vagyunk, különböző iskolákkal, neveltetéssel, génekkel, vágyakkal, érzésekkel, hőfokkal, nyelvezettel, kipihentséggel, kötődéssel stb.

Ezeket teljesen elfogadom.

Ahogyan elfogadom azt is, hogy kit választ a pár „magam mellé” fotósnak, zenekarnak.

Egyetlen egyet nem tudok elfogadni: ha az ifjú párt valaki szénné akarja égetni, kínos helyzetbe akarja sodorni ahelyett, hogy a háláját és örömét fejezze ki a meghívásért és a pár boldogságáért.

9. Megbecsülés

Ez egy különös szó, amolyan régimódi kifejezésnek hat, pedig sokan vágyunk rá.

Több rétege is van.

Az egyik a tisztelet kifejezése. Lehet szóval, gondolattal, tettel. És van, amikor abban rejlik a tisztelet, hogy éppen nem szólok hozzá/bele, nem gondolom félre, vagy nem teszek éppen semmit, hanem hagyom az adott helyzetet magától kiforrni, lecsengeni.

A másik rétege az emberi méltósággal kapcsolatos. Már említettem az előző pontban, hogy kényelmetlen, méltatlan helyzetbe sodorni a bennünket vendéglátó párt nem valami haladó gondolat.

Éppen ezért igyekszek minden menyasszonyrablást megakadályozni és kordában tartani, a vendégek által kitalált játékokat, „büntető feladatokat” moderálni.

Ebben misszionáriusnak érzem magam. Hiszem, hogy csak ekkor léphetünk előrébb színvonalban, ha ezeket sikerül közös erővel megugranunk és az önfeledt szórakozás nem megy a méltóság rovására.

10. Szeretet

Hihetnénk, hogy ez az egy is elég a ceremóniamester munkájában. Beláthatjuk, hogy a fentiekkel együtt lesz teljessé a sikeres esküvő.

Az egyik legfontosabb, hogy a pár tagjai között ott vibráljon élénken a szerelem és szeretet. Ez a záloga a kiváló és emlékezetes, hét országra szóló ünneplésnek.

Részemről is elmaradhatatlan. Ha az első találkozáskor nem érzem meg, hogy szeretném az esküvőtöket vezetni, és nem, nem a külsőségek miatt, hanem a személyiségetek miatt, akkor nem én vagyok a ceremóniamesteretek.

Szeretem a párjaimat. Különleges és vagány emberek. Érdekesek, könnyedek, derűsek, életrevalók.

Szeretem a munkámat is, amellyel támogatom és vezetem az esküvőket. Szeretek odaadó, lelkes, figyelmes, elfogadó, megértő, fontos és a kellő pillanatban megfigyelő lenni.

Ettől válik szerintem egy ceremóniamester professzionálissá.

Látszólag valóban nem kerül pénzbe. Megnyugtatlak: az árban azért benne van.

üdv, Huba
ceremóniamester

F.: Molnár Studio, Three Wolfes, Grazmel, Attekovacs

A honlap további használatához a (lakodalmi) sütik használatát el kell fogadni. További információ

A (lakodalmi) süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás