ceremóniamester feladata | Hubadúr Ceremóniamester

Ceremóniamester lépésről-lépésre

A ceremóniamester munkájáról sok féle elképzelés él. Pontosan senki sem tudja, mit csinál. Most lépésről-lépésre leírom mindazt, amit legutóbb megléptem.

Ceremóniamester az esküvő előtt

Több alkalommal beszéltünk, találkoztunk, vadul emileztünk, cseteltünk, hogy átbeszéljük az elképzeléseket, esküvő menetét, a forgatókönyvet. A ceremóniamester számára ez az egyik legizgalmasabb időszak, amikor ötletelünk, ismerkedünk, formálunk.

Az előző esküvő után elvittem az öltönyömet a tisztítóba.

Megtisztítottam, lezsíroztam a cipőmet és eltettem pihenni.

Beküldte a pár a kérdéseimre a válaszokat, megismertem a sztorijukat. Jókat nevettem rajta, mert vidáman és őszintén írtak magukról.

Kimentem sétálni, megírtam a dalszöveget.

Meghangszereltem a dalt, majd stúdiómban elkészítettem a zenei alapot.

Felénekeltem a versszakokat és a többszólamú vokált.

A dal hangsávjait egymáshoz illesztettem, az egészet jó párszor újra hallgattam és kiszöszöltem.

Telefonon egyeztettem a kamerásokkal, DJ-vel, mire van szükségük, nekem mire van szükségem, hogyan tudunk együttműködni.

*

Összeállítottam a forgatókönyv-tervezetet, amit elküldtem a párnak a hiányzó infók kitöltésére.

Elhoztam az öltönyömet a tisztítóból.

A visszaküldött a forgatókönyv-változatot véglegesítettem, és kiküldtem szolgáltatóknak az órák egyeztetése végett. Érdekes módon még mindig nem minden ceremóniamester tájékoztatja előre az esküvőn vele együtt dolgozó kollégákat a várható eseményekről.

A Hubadúr-dalt CD-re írtam, majd Aranylemezbe szereltem, és egy „sétáló” CD-t is készítettem, hogy ne kelljen feltörni a díszkeretet, ha meg szeretnék hallgatni a róluk szóló Hubadúr-dalt.

Kinyomtattam a forgatókönyvet akkora méretben, hogy elférjen a zsebemben.

A dalt, a zenei alapot, a végleges forgatókönyvet feltöltöttem a mobilomra, hogy ott is egy helyen meglegyen.

Előkészítettem a párral legyeztetett öltönyt, csokornyakkendőt, kivasaltam az inget és váltóinget. Igen, nálunk a ceremóniamester vasal.

Feltöltöttem az akkumulátorokat a mikrofonhoz.

Leellenőriztem a technikai csomagomat: vezeték nélküli mikrofon, adapter, mikrofon állvány, gitár, pengető, rövid és hosszú kábel, csatlakozó átalakítók bármi eshetőségre, hosszabbításra.

Leellenőriztem a túlélő csomagomat: papírzsebkendő, nedves törlő, fájdalomcsillapító, ragtapasz, olló, szigetelő szalag, biztosító tű, túlélő keksz, szőlőcukor…

Bepakoltam az autóba az Aranylemezt, gitárt, technikai csomagot, túlélő csomagot, öltönyt, cipőt, váltóöltönyt, váltóinget, váltóruhát, pipere cuccot.

Ceremóniamester az esküvő napján

Lefürödtem, belőttem a sérót, szakállt.

Megreggeliztem.

Átnéztem az Útinform honlapján az útvonalat, és meghoztam a döntést, hogy melyik dugó-gyanús szakaszokat hogyan kerülöm el.

Elbúcsúztam a 3 gyerkőcünktől és a feleségemtől, akik jó utat és sok szerencsét kívántak kórusban az ölelések mellett.

Magammal vittem egy szendvicset, gyömölcsöt és egy nagy palack vizet és elindultam.

Útba kanyarintottam az autómosót, hogy tiszta és frissen teletankolt járgánnyal vágjak neki a hosszú útnak.

Út közben Csernus dokit hallgattam – jót tesz a személyiségfejlődésnek, fontosnak tartottam éppen.

A 3 órás út alatt csak egyszer álltam meg.

Felhívtam a páros mindkét tagját, hogy megtudjam, élnek-e még, hogyan vannak. Megörültek, hogy már a közelben vagyok. Jóval korábban indultam, hogy a Balatonra tartó nyaraló forgalmat megelőzzem és elkerüljem.

Az esküvőhelyszínhez közeli modern vadászházban kaptam szállást, az 1-es számú ajtón Huba felirat fogadott. Végig ezt a kedvességet tapasztaltam a készülődés során. Kézzel írt levelek, benne szívhez szóló sorok, viaszpecsét a visszaküldött szerződésen, kedves és örömteli üzenetek.

Letusoltam, átöltöztem és átgurultam az esküvő helyszínére, az erdő közepére.

Egy kedves kis felszentelt kápolna és egy telepített rendezvénysátor várta az ünnepséget a vadásztársaság épülete melletti hatalmas tisztáson. Lesz itt kilométer bőven!

Leparkoltam a már a sátornál álló DJ kisbusza mellé. Pacsiztam a DJ-vel, az örömapával, a cateringesekkel, majd előkerült a vőlegény. Mondta is, hogy itt mindent ők szerveztek, most már pontosan érti, mit tudott volna nekik segíteni egy esküvőszervező.

*

Kedves Huba!
Köszönjük szépen a precizitásodat, a mérhetetlen nyugalmadat és a türelmedet is. Te tartottad igazán kézben az egész estét.
Imádjuk a Hubadúr-dalt, azóta is minden résztvevő ezt keresi rajtunk 😃
Nagyon szépen köszönjük!!
A munkádban további sok sikert kívánunk!

Puszi: Enikő & Ákos

A sátortól cca. 40 m-re állt a vadásztársaság háza, amit a közbenső kerítés miatt 100 m-es sétával lehetett megközelíteni, innen 60 m-re a köves út, ahol a vendégek egy része ad hoc megjelent, A sátor másik oldalán pedig 90 m-re állt a kápolna, ami előtt rendezték el a székeket a szertartáshoz. Onnan szintén 90 m-re állt egy kis sátor, ahová a vendégváró frissítőket, jókívánságcetliket, tollakat helyezték el az asztalokon. Itt vártuk alapból a vendégeket.

Bementem beköszönni a menyasszonynak, akit éppen sminkeltek. Nagy volt az öröm. Meg is kérdezte: ­Hogy tudsz ilyen nyugodt lenni, Huba? – Nekem ez a dolgom, hogy nyugodt legyek. – feleltem.

Átbeszéltük a forgatókönyvet, átvettük a kellékeket, mit hol találok.

Kimentem, egyeztettem a catering főszakácsával a vacsora kezdés időpontjáról, menetéről, rugalmassági lehetőségeiről. Arra az esetre akartam magunkat felkészíteni, ha esetleg valami okból csúszás állna be. Megbeszéltük, mikor lehet véglegesíteni az előételt (tehát mikor teszik rá az utolsó pillanatban a pástétomot), mi legyen nekik a jelzés. A chef megköszönte, hogy erre is időt szakítottam, külön átbeszéltem vele és számukra is megfelelő javaslattal hozakodtam elő.

Bejártam a teljes terepet. Elvittük a 2 nagy gyertyát a szertartás helyszínére, amit az ifjú pár a számukra fontos, ám elhunyt édesapa és nagypapa emlékére fognak meggyújtani rögtön a szertartás kezdetén. Gondoskodtunk gyufáról is.

A DJ már behangosította a sátrat és a kápolna előtti helyet is. Vérprofi hangzás. Most a fényeket szerelik. Egy Ákos koncert se szégyenkezne ezzel a technikával.

Visszamentem a sátorhoz.

A vőlegénnyel egyeztetve a kápolnával szemközti kis sátor alatt a nagy asztalt közelebb vittük a szertartás helyéhez. Hogy elkerüljük a gratulációnál a puszikat és kézfogásokat, pezsgőt „nyomunk” mindenkinek a kezébe. Kijelöltem az asztal helyét, ami immáron elég közelre is került, de annyira távol is, hogy a bevonuláskor az összképet ne zavarja, a fotósok gond nélkül meg tudják majd örökíteni.

Közben megérkeztek a kamerások. Visszamentem a nagy házhoz, ahol már a fára aggatott menyasszonyi ruhát fotózták és köszöntöttem őket. Átbeszéltük, hogyan rendezhetnénk majd a csoportképet, hogyan alakulnak a fényviszonyok. Szerencsénkre a szertartás idejére pont jótékony árnyékba borul a kápolna előtt kikövezett és székekkel berendezett placc.

A házban kivettem a hűtőből a karszalagokat és a kitűzőket és a csokrok mellé rendeztem a bejárat közelében.

Megtöltöttük a papírtörcséreket virágszirommal, odakészítettem a bubifújókat melléjük, és a kis kosár rizst is. Ezt is a bejárat közelébe rendeztem jó logisztikus módjára.

A nagy sátorban a DJ-t megkértem, indítsa el nekem a zenei alapot, ráhalandzsáztam valami imprót, hogy megérezzem az összhatást. Hhhú, valami lenyűgöző volt a hangzás! Mikrofon beállás megtörtént.

Megbeszéltük a vacsora előtti bevonulás részleteit is.

Azután bementem a nagy házba, kibogozni a héliummal töltött lufikat, egy helyiségbe rendeztem őket, hogy amikor a gratuláció zajlik majd, könnyen fel tudjam őket nyalábolni. A menyasszony előbb szerette volna a lufiengedést, de ismerve a vendégek azonnali gratuláció iránt vágyát és a tömegmozgatási optimalizációs függvényt, meggyőztem arról, hogy érdemesebb változtatni a sorrrenden. Kedvesen elfogadta.

Eljött a 17:00 óra, megérkeztek az első vendégek. Jeleztem nekik, hogy a kápolnán túli részen parkoljanak.

A VIP vendégeket az örömapa ebben a nagy házban fogadta egy kis itókával. A nyilvános mosdó is ezen épület mellett állt, a túlsó oldalon. A lassan szállingózó vendégsereg totálisan szétszabdalódott a nagy térben – árnyékot, mosdót, ismerőst, itókát keresve.

Elsétáltam a kis sátorhoz, hogy biztassam az ott ácsorgó vendégeket, vegyenek bátran a hideg frissítőből és írjanak a cetlikre jókívánságokat. Megkértem a felszolgáló fiút, hogy míg nem vagyok ott, ő is biztassa az odatérő embereket.

Visszamentem a nagy házhoz, és a befutó családtagokra a karszalagot illetve a kitűzőt felszereltem.

A kint várakozó, ácsorgó vendégeket eligazítottam a kis sátor irányába, meséltem nekik a cetlikről is. A menyasszony elképzelése az volt, hogy a lufival mindenki a saját kívánságát engedje fel, tehát kívánhat önmagának is, a párnak, vagy akárkinek is valamit. Lehetőleg jót.

A nagy házban újra becsekkoltam és jeleztem, hogy nem sok idő van már hátra, akinek nincs már dolga, jöjjön le az emeletről, jöjjön ki a helyszínre.

Felkaptam a szirmokat, bubikat, rizst és elvittem a szertartás közelébe helyezett nagy asztalhoz.

Váltottam pár szót a közben megérkezett atyával és egyeztettük a bevonulás jelzését, valamint a kivonulás menetét. Ő kikíséri a párt a boldogságkapuig, ott megállnak, lesz egy fotó, ő visszajön.

A sátorban az elkészült dekorációt és terítéket örökítették meg a kamerások, hangulatképeket rögzítettek. Elmondtam nekik is a bevonulást és kivonulást.

A nagy házban ismét kértem a vendégeket, hogy hagyják el a terepet. Sőt már a vőlegényt is rávettem, hogy a saját rokonaira hasson.

A ház előtt botorkáló vendégeknek is jeleztem, hogy hamarosan kezdődik a szertartás, merre menjenek, amikor az örömapa megszólal mögülem, hogy gyertek csak be! Ez nyilvánvalóan egy dilemma a ceremóniamester munkájában: hogyan és mennyire hasson a gyorsításra akkor, amikor az utolsó pillanatban beeső VIP vendégeknek is meg szeretnék adni azt a szeretetet, figyelmet, gondoskodást, amit az eddigieknek. Az atya tulajdonképpen ráér, már nem siet, hiszen velünk marad a vacsorára. A menyasszonynak és édesapjának fontos ez az előre eltervezett gesztus. Akkor én elengedem, és csak óvatosan jelzem, hogy idő van, és tudom, hogy ők a lehetőségeikhez mérten, a processt lefuttatva úgyis jönnek majd.

Összefoglaltam a párnak is a kivonulást, hogy a boldogságkapuig jönnek ki, ottmaradnak, én addig kiosztom a szórnivalókat és a járda mellé rendezem az embereket, utána sétálhatnak a folyosón végig mindenki örömére. Jeleztem nekik, hogy a csokrokat ne keressék, ott nyomom majd a kezükbe.

A kis sátorhoz kivittem a menyasszonyi csokrot, a koszorús lány csokrát és a dobócsokrot, letörölgettem a szárainak végét, ne csöpögjön belőle a víz.

A szertartás helyszínén feltöltettem minden sort, minden székre ültettem valakit, ne legyen hézagos, hiszen úgy látszódna, mintha valaki nem jött volna el. A távolabb lehorgonyzott vendégeket közelebb invitáltam és elosztottam őket, hogy jobbra is, balra is álljanak a székek mögötti kövezeten. Elrendeztük a tanúkat is.

Tájékoztattam a vendégeket a mobilhasználatról (szerencsére térerő sem volt!), a bevonulásról, kivonulásról, megkértem őket a fotózás mellőzésére.

A felszolgálót még megkértem, hogy a kis sátortól a nagy asztalhoz hozza el a palackgyűjtő nagy kosarat, hogy a szertartás után a vendégek oda tudják kidobni az üres palackokat és ne kelljen nekik cipelni, vagy külön sétálni velük sokat.

Visszamentem a köves úthoz, ahová befutott az autóval a pár. Beállt a járda elejére a vőlegény az édesanyjával, leellenőriztem, hogy megérkezett és jól van a menyasszony is. Kezébe nyomtam a csokrot, a koszorús lánynak is adtam egyet.

Jeleztem a papnak messziről, hogy indulhatunk. Nézett felém a kántor és a segítője is. Vártam, hogy a megbeszéltek szerint indul a zene és akkor indulhat a vőlegény. Megértve a jeleimet, már a DJ is odament a 10 m-re lévő hangosító pult mögül és odahajolva jelezte nekik, hogy indulhat a zene. Mivel nem indult, hát akkor elindítottam a vőlegényt, hátha arra elkezdenek zenélni. Így is történt.

A megfelelő pillanatban indítottam a soron következőt.

A szertartás elkezdődött. Vittem a napon álló felszolgálóknak a kis sátorból egy kis hűs vizet, jól esett nekik. Ilyenkor adódik a ceremóniamesternek egy kis pihenés, lazulás: csak figyelni és élvezni kellett az egyházi szertartást. Igazán szépen beszélt az atya. Körbejártam a helyszínt, hogy mindenhol jól és tisztán érthető-e minden szó. Ezt nyilván előttem a DJ is megtette, éppen ezért minden remekül hallatszott.

Zizzent a telefonom a zsebben, hogy elértem a 10.000 lépést a mai napon.

A késve indult szertartás 25 perc helyett 50 percesre sikeredett. A kivonulást követően elrendeztem a vendégeket, gyors tréninget adtam a szirom-rizs-bubifújás rejtelmeiről. Nagyon jól sikerült, ami leginkább a társaság fegyelmezettségének és egyben lazaságának köszönhető.

Jeleztem, hogy még mindig van lehetőség kívánságot írni, pláne, hogy azt a kisasztalt korábban idehoztam közelebb.

*

A koccintós gratuláció alatt összegyűjtöttem a lufikat a nagy házban és a szűk ajtón kicsalogattam őket. Majdnem lebegtem a tisztás felett a cca. 100 lufival. Tenyerem izzadt a 37 ºC-os melegben, izgultam, nehogy kicsusszanjanak a kezemből.

A gratuláción túl lévő embereknek kiosztottam a lufit, végül mindenkinek jutott, egyeseknek kettő is. Aki írt kívánságot, az felköthette a cetlit a madzagra. Elrendeztem a csoportképet, készítettünk pár fotót, majd irányításomra elengedtük.

Kihívtam középre azokat a hölgyeket, lányokat, akik még nem házasodtak meg, ismertettem a csokordobás “játékszabályait” és eldobtuk a csokrot. Egy kislány kapta el, készült a hölgyekkel közös kép, majd invitáltam a vendégeket a kiscsoportos képekre. Meghallottam, hogy a kislány azt mondta anyukájának, hogy ő nem szeretné megtartani a csokrot. Gyorsan visszavettem a szót és megkértem a hölgyeket, maradjanak még a helyükön, a kislány ki fog választani valakit, akinek továbbadja. Újszerű helyzet alakult ki, imádtuk, még izgalmasabb volt, mingt az eredeti. Megörült a csokornak az a hölgy, akinek már a szertartáson kinézte a csiga alakú gyűrűjét a kislány.

A párral egyenként, családonként lehetett fotózni, ezt listából olvasva vezettem és szépen lassan megtudtam mindenkinek a nevét, egyesekét meg is jegyeztem.

Amikor végeztünk, „elmagyaráztam”, melyik irányból vegyük be a sátrat, hogyan foglalhatjuk el a helyünket. Így érvényesül a welcome-tábla, ültetési rend és fotókiállítás, amit nagy gonddal készít(tet)ett a pár.

Mivel a klíma kellemesen cirógatott bennünket a kápolna árnyékában, ezért az elindulás nehézkesen ment sokak számára. Sikerült őket a vacsora mielőbbi kezdésének hírével hatékonyan motiválni.

Ceremóniamester a szertartás után

Amíg a felszolgálók a pohárköszöntő italokat szervírozták, a fotósok megörökítették az IGEN-eket a fényfeliratnál és a fák tövében. Elkészültek azok a kicsoportos képek is, amik elmaradtak pl. babaetetés, -altatás miatt.

A bevonuláshoz felkértem pár srácot, hogy jelzésemre pattintsák ki a konfettiágyúkat, legyen csinnadratta, ha megérkezik a pár. A DJ-vel egyeztettük, hogy 28 másodpercem van a zene indulása után a konferálásra. Megindítóan látványos volt, ahogyan a sok aranypötty szállt és hullott a felszabadult párra.

Helyüket elfoglalva kifaggattam, mit innának most szívesen. Elmentem az italpulthoz és kikértem számukra az italokat.

Ezután köszöntöttem a párt, a vendégeket, kiemeltem azokat, akik rengeteget segítettek, hozzájárultak a nagy nap sikeréhez. Felvezettem a vőlegény óriási, 2 mondatos pohárköszöntőjét, volt is nagy üdvrivalgás az ő tiszteletére.

Amikor mindenki megkapta az előételét, körbejártam, hogy valóban így van-e. Naná!

Itt a ceremóniamester ismét pihenget és töltekezik. Lehetőség van több szót váltani a kollégákkal, ismerkedni, tudakolózni, más esküvőkön hogy megy, milyen ceremóniamestereket ismernek, kit miért tartanak jónak (más szóval: bechmarking).

A 2. és 3. fogás közötti szünetet kihasználva beindul egy spontán ajándékozás. Kissé esetlennek és kényelmetlennek tartom, amikor a főasztal és örömszülők mögé befurakodnak a vendégek, és ott állnak sorba. Észlelve, hogy más is rákapott az ajándékozásra, felpattantam, odavittem az asztalra az erre a célra készített dobozt és jeleztem a párnak, hogy jöjjenek ki az asztal elé, sokkal kényelmesebb lesz mindenkinek. A sorban álló vendégek is örömmel fogadták.

A vacsora után jött az én produkcióm, ami nyilván nem a ceremóniamester feladata, de már védjegyemmé vált. Imádom ezt a részét is, mert végtelenül színes, izgalmas játék összerakni egy dalt a pár leírásából. Kíváncsian álltak bennünket körbe, volt, aki a szalvétára leírta a szöveget és lobogtatta, kissé lelőve az eddig titokban tartott poént. Sebaj, istenien szólt a zene, az én hangom, mintha az Arénában énekeltem volna. A vendégek pedig velem együtt harsogták a refrént. Minden soron felnevettek, egymásra néztek. Hatalmas élmény volt.

A tapsvihar közepette adtam át az Aranylemezt, ami majd otthonukat is fogja díszíteni és örökre emlékeztetni őket erre a pillanatra. Nekem is jó érzés, hogy valami maradandót alkothattam, hiszen a ceremóniamester munkája elillan.

Felvezettem a nyitótáncot, majd beindult a buli. A DJ úgy keverte a számokat, hogy ha nem volt szükséges, meg se várta a számok végét, akár a közepén rákevert másikat, de úgy, hogy öröm volt hallgatni. Alkotás volt, ergonómikus kirándulás számok, ízlések, korszakok között. Ámultam, bámultam, amikor meghallottam az újabb szám effektjeit, hogy mennyire kiválóan passzintja hozzá. Az ő munkája is egy bravúros puzzle. Néha vittem neki és a fénytechnikusnak vizet.

Ez az az idő, amikor a ceremóniamester picit leteheti magát ikonba. Nem rá van szükség. A zenéé, táncé, szórakozásé a főszerep. Ilyenkor szoktam kérni egy Latte-t és feleségemmel a telefon túlvégén fogyasztom el, elmesélve az eddigi történéseket. Szeretek beszámolni a párról, családjairól, élményekről, sikerekről. Neki is sokat köszönhetek, hogy ha ez jól sikerül, sőt hogy ezzel: más családok boldogságával is foglalkozhatok. Térerő híján ez a beszélgetés elmaradt. A pár cimboráinak vidám társaságában szürcsölöm el a tűzforró Latte-t.

Beindult a szelfiautomata, ami előtt nagyszülőktől cimborákig mindenki szívesen bohóckodott a kiegészítők bűvöletében.

Kis pihenő és kitérő után a torta előkészítésének jártam utána, mennyi idő összerakni, milyen kocsink van, hogyan szeretnék tálalni. Elmondtam az én javaslataimat, amitől egy kicsit jobb lehet az összkép. Szívesen fogadták és a fotós is örült neki.

A több órás parti alatt kellőképpen kifáradtak az emberek, a végén ismét körbeálltunk és behoztuk a tortát. A tortavágást felkonferálva és kommentálva rengeteget nevettünk. Megköszöntük a catering, a DJ munkáját, hatalmas taps ünnepelte őket.

A menyasszony – a tervtől eltérve – most szeretett volna átöltözni. Sosem lep meg, hiszen egész nap a nehéz és szokatlan ruhában járni-kelni bizony – a dédelgetett álom ellenére is – komoly kihívás. Előbb-utóbb lekívánkozik a friss aráról. Ha másért nem, a meleg miatt mindenképpen… 😉

Mire elmajszoltuk a tortát és a sütispultot is kifosztottuk, elkészült a pár, én pedig felkészítettem a vendégeket a menyecsketánchoz. Ott álltunk, amikor a második nagy bevonulás dobta fel a kedélyeket és azonnal álltunk át az „adakozáshoz”.

A buli hajnali 4-ig tartott, ameddig a DJ jósolta a templomi szertartás után a vendégekre nézve.

Mi is dobtuk egy-két bolond szelfit természetesen.

A távozó vendégek búcsúsütiket kaptak, amelyet először egyenként szedett ki az egyik felszolgáló hölgy a hűtőkocsiból. A következő körben már elkísértem, és megbeszéltem vele, hogy készítsünk ki többet (4-5-öt) ki a távozás folyosóját szegélyező asztalra, ezzel megkönnyítjük az ifjú pár munkáját is.

A sok hálával, öleléssel kísért búcsúzkodáskor 2 doboz sütit is kaptam, amit boldogan fogyasztottak el a gyerkőcök, amikor hazaértem.

Legvégül pedig mindenkitől személyesen búcsúzkodtam el, a szolgáltatóknak pedig megköszöntem az együttműködést, a támogatást.

Ceremóniamester az esküvő után

Jólesően tértem a szállásomra, ahol azonnal lefürödtem jó forró szappanos vízzel, ahogyan ezt Cilike néni és Győrfi Pál megtanította.

Megnéztem még a mobilon a lépésszámlálót: szombat 16.773 lépés, hajnalban 3.455 lépés, összesen tehát: 20.228 lépés. Talán ez idáig a rekord az elmúlt 18 évben. Igaz, az első 10 évben nem mértem.

Reggel boldogan indultam haza és alig vártam, hogy személyesen beszámolhassak a családomnak.

Hazafelé Almási Kittit hallgattam. Jól esett az is a lelkemnek.

Huba
ceremóniamester

*–os képek: Borcsaphoto
cinematográfia: Love Fern Weddings
Buli: Ecler Wedding DJ – Ecler Wedding & Event CREW
Catering: Neo Étterem
Virág: La Perla
Torta: Nano Műhelye

Ceremóniamester: Hubadúr

Wedding staff

Ceremóniamester feladatai

ceremoniamester-feladatai-hubadur-esztergom.jpg
A ceremóniamester feladatai: néha ő a kellékes is.

A ceremóniamester feladatai az esküvői hagyományokból táplálkoznak, de mára önálló hivatássá nőtte ki magát. Van, ami evidens, hogy az ő dolga, és adódnak váratlan helyzetek is. És van, ami egyáltalán nem az ő dolga. Erről szól ez az összefoglaló. Ismerd meg a ceremóniamester munkáját!

A ceremóniamester feladatai: Az előkészületekben

A ceremóniamester a jegyes párnak már az első találkozáskor is rengeteget tud segíteni. Szerintem fontos feladata tisztázni, hogy mi az amire képes, mit vállal, és mi az amit egyáltalán nem.

Ügyfélként te is kérdezz rá mindenképpen, mi az, ami a ceremóniamester feladatai közé értendő, és elvárható. Ugyanis kellemetlen lenne, ha közben derülne ki, hogy egyes népi, hagyományos elemeket bár ti nagyon szeretnétek, de a ceremóniamester már nem tartja magáénak a feladatot.

A magam részéről számos ötlettel, értelmezéssel, javaslattal hozakodok elő, amelyeket szabadon beépíthetnek a párok, vagy azok alapján még jobb ötletek születnek. Szívem szerint ezeknek örülök a legjobban.

A ceremóniamester egyik legfontosabb feladata ilyenkor a rendelkezésre állás. Van kihez fordulni, ha kérdés merülne fel a templomban a pappal, hogy mégis hánykor kezdődjön a szertartás, vagy mikor legyen a kreatív fotózás, mi történjen azalatt, van-e alternatívája stb.

És mivel rengeteg családot láttunk, megismertünk már, családi dolgok megértése érdekében is lehet egyes ceremóniamesterekhez fordulni. A kívülálló nézőpont rengeteget tud segíteni, ha jó lencsét tesznek a górcsőbe.

Esküvői ceremóniamesterEsküvői ceremóniamester

A ceremóniamester feladatai: Az esküvő előtti hetekben

Ebben az időszakban készül el az esküvői forgatókönyv, amelyet szigorúan mindig a párral, és lehetőleg minél több szolgáltatóval le kell egyeztetni. Közösen tekintjük át a szükséges kellékek, elvégzendő feladatok listáját.

És ebben az időszakban fokozódnak az izgalmak, az indulatok. Ilyenkor jól esik egy megnyugtató hang. Hívd föl a ceremóniamestered!

Ezen túl én segítek a pohárköszöntőt összeállítani, anyóssal a kapcsolatot rendezni stb.

A ceremóniamester feladatai: Az esküvő napján

A ceremóniamester feladatai nem merülnek ki a saját professzionális vezeték nélküli mikrofon elegáns hordozásában, előkelő tartásában.

A helyszínre legalább 1 órával az első tömeges program (vendégvárás, szertartás) előtt megjelenik.

Továbbá:

  • leellenőrzi a szükséges kellékeket,
  • olykor kitűzi a bokrétákat, kitűzőket, kiosztja a karszalagokat,
  • koordinálja az eseményeket,
  • egyeztet a pappal/lelkésszel a bevonulásról,
  • segít az ültetésben,
  • elrendezi a bevonulókat,
  • egyeztet a hangosítással, szükség esetén visszajelez a hangerőről, érthetőségről,
  • ismerteti a vendégekkel a “játékszabályokat”, tudnivalókat,
  • kétnyelvű esküvőn tolmácsolja az anyakönyvvezető, szertartásvetető szavait,
  • koordinálja a kivonulást, csoportképeket, ajándékozást, programokat,
  • köszönti a párt, a vendégeket,
  • összetereli a programokra a vendégeket,
  • felkonferálja a vacsorát, programokat,
  • szól egy-két jó szót a vendégekhez szemtől-szembe, kicsiktől a legidősebbekig egyaránt,
  • törekszik a menetrend betartására, de mindenkor tekintettel van a vendégsereg dinamikájára,
  • az együttműködés jegyében folyamatosan egyeztet a szolgáltatókkal, segíti őket információval, hogy a lehető legjobbat hozhassák ki magukból is, vállalt feladataikból,
  • beépül az esküvői maffiába, hogy ne rabolják el a menyasszonyt

A ceremóniamester feladatai: Váratlan feladatok

Erről teljes körűen nem tudok mesélni, hiszen minden ceremóniamester máshol húzza meg a határt, hogy mit tesz meg az esküvőn, illetve a párért. Saját tapasztalatból mondom, amiket ceremóniamesterként szó nélkül megcsináltam, mert a szükség úgy hozta, vagy hirtelen derült ki a hiány:

  • cipeltem kajás dobozokat a templom mellé rendezett fogadáskára,
  • terítettem, készítettem elő, vendégvárást a vőlegénnyel,
  • elgurultam a közeli szállóba a 2 etetőszékért, amit a dekoros nem készített oda,
  • átvettem a menyasszonyi csokrot és a kitűzőket útközben a virágüzletben és én vittem a családhoz,
  • szereztem életmentő kekszet a várandós kismamának a Várban, amíg a buszra vártunk,
  • átadtam a terítékemet, székemet a mégisinkábbmaradokavacsorára vendégnek, vagy nem beszámított fotósasszisztensnek,
  • tűt, cérnát, fejfájáscsillapítót, szalagos ragasztót, borítékot adtam a párnak, vendégeknek a túlélőkészletemből,
  • a zenekar késedelme miatt hangosítottam a szertartást, kevertem a zenéket,
  • osztottam ki szobakulcsokat a szállóvendégeknek, szedtem be tőlük pénzt és adtam át

Ceremóniamester feladatai: egy jópofa dallal kibővítve Ramona és Olivér esküvőjén
Ceremóniamester feladatai: egy jópofa dallal kibővítve Ramona és Olivér esküvőjén

A ceremóniamester feladatai közé nem tartozik

  • különbséget tenni a menyasszony, vagy vőlegény családjai és a vendégek között,
  • vendégek helyett táncolni,
  • pajzán, alpári, altesti, vagy egyéb égető játékokat levezetni,
  • flörtölni, udvarolni a koszorús lányoknak,
  • alkohol fogyasztani, sőt lerészegedni a vendégekkel
  • kidobói, biztonsági őri feladatok
  • ajándékdalt írni a pár sztorijából, én azonban boldogan megteszem, ha megkérn(t)ek rá

F: Molnár Stúdió

Boldog készülődést!  Üdv, Hubadúr ceremóniamester

Ceremóniamester + 1 dal rólatok
Ceremóniamester + 1 dal rólatok

Ha ceremóniamestert keresel, kattints ide!

Hubadur ceremoniamester logo  

Miért nem szeretik a ceremóniamestert?

Ceremóniamester feladata - extra

Azokat a ceremóniamestereket alapból nem szeretik, akik felsőbbrendűséget, elöljáróságot mutatnak magukból és feje tetejére állítják a világot. 

Velem is megesett párszor, amiért biztosan nem szerettek meg az esküvő helyszín dolgozói az adott pillanatban. Egy célorientált ceremóniamester könnyen hozhatja őket zavarba, új helyzetbe az esküvői szolgáltatókat.

Máris le kell szögeznem: bármi javaslattal élek, az sosem öncélú: mindig és minden a pár és az esküvő érdekeit szolgálja.

Már meg sem lepődök az első reakción, ami mindig ez: “de mi nem így szoktuk!”

Cremóniamester a szertartáson

A polgári szertartás elrendezésénél – a templomival ellentétben – , nem csak lehet, hanem kell is kedvezni az örömszülőknek, hogy minél többet lássanak belőlük. Éppen ezért törekszem a szereplőket, az anyakönyvvezető vagy szertartásvezető asztalát a lehetőséghez mérten elfordítani.

Szerintem egyáltalán nem hátrány, ha a párt felismerhető oldalról látva megörülhetünk, kinek is az esküvőjén vagyunk éppen.

Minden esküvő egy picit színház is. Nem, nem azért, mert színlelne valaki valamit, hanem van egy fontos jelenet gyönyörű díszletbe rendezve és van hozzá nézőközönség.

Ezért gondolkodom mindig úgy, hogy ne veszítsünk el egyetlen egy nézőt sem, mindenki részesülhessen az élményből, amiért elhívták.

Gondoljunk csak bele, hogy elhívjuk Mari nénit az ország másik végéből, Gabát a Föld másik oldaláról, és ők azon kapják magukat a számotokra legmeghittebb szertartáson, hogy nem látják, nem érzékelnek ebből egy morzsányit sem.

Ceremóniamester mint hangmérnök

Zenész féle ceremóniamesterként érzékenyen érint, amikor a szertartás zenéjét valaki csak úgy elvágja, mert az anyakönyvvezető már sietne a mondandójával. Ilyenkor a vendégek is feszengenek, csak nem tudják megfogalmazni, hogy mitől.

Az ergonómikus zenei aláfestés lassan indul, és lassan halkul el. Lehetőleg a közismert frázisok, versszakok vagy refrén végén, a zenei ívet kicsengetve, kivárva szabad a zenét elhalkítani. Ez csupán 10 másodperc többletet jelent, viszont jólesik mindenkinek.

Gondoljunk csak bele, a rádiót hallgatva milyen bántó, amikor az utolsó hangokba, dallamba belevágják hirtelen a reklámot. Pont ilyen zavaró a nagy szeretettel és gondossággal kiválasztott, ám érzéketlenül levágott esküvői zene.

Ezért szoktam jelezni a keverő kezelőjét

Ceremóniamester az étteremben

Félreértés ne essék, nem főnökösködésből pozícionálom magam. Annyi a kérdésem csupán mindig, hogy lehet-e valamit jobban elvégezni.

Éppen ennek jegyében cseréltettem/vasaltattam már ki terítőt a vscora helyszínén, ha nem tartottam elég tisztának, simának.

A tortavágás helyszíne az étteremnek látszólag teljesen lényegtelen, hol zajlik, milyen fényviszonyok, milyen háttérrel, milyen kellékkellel zajlik. Természetesen a jól sikerült képeket végül mindannyian szívesen mutogatnánk, de ezt előre kell átgondolni.

Ezért szoktam minden esetben a kamerásokkal egyeztetni, hol lesznek a fényképezéshez a legmegfelelőbb fényviszonyok, hol díszíti a terem dekorációja, fényei a komponálásra váró képet.

Azt saját szememmel is kiszúrom, hogy hol van a Toalet, Tűzcsap, Vészkijárat felirat, vasradiátor, tilosonnanlevenni-falikép, tehát azok elé biztosan nem rendezem a jelenetet.

Adódnak ebből kisebb harcok, hiszen, “tényleg nem úgy szoktuk”. Megnyugtató kommunikációval természetesen rendezhető a látszólagos konfliktus, és sok esetben még örülnek is utólag, hiszen plusz munkát egyáltalán nem jelentett.

Hasonló “mumus” a torta mellé azonnal odatenni a tányérok tornyát, a vízbe áztatott nagykést, és a villákat. Igen, minden esetben megkérem, hogy a torta önmagában érkezzen be, és egyedül tündököljön, tányérok, villák és Közép-Európa legnagyobb vágókése nélkül.

Ceremóniamester mint stylist

Emlékszem, remek ötlet volt vattacukrost hívni az egyik bohém pár esküvőjére. Szépen előkészült kis mobilkocsijával, “befűtötte a kazánt”, és rázendített az első pufi vattacukorra. Akkor lettem figyelmes arra, hogy szakadt pólóban kergette a hurkapálcikával a táncoló vattafelhőt.

Meglepetésére megkértem, hogy öltözzön át. Jelezte, hogy ő nem tudja összekoszolni a másik pólóját a kifickándozó ragacsokkal.

Képzelheted, hogy az öltönyös, estélyis ruhák között hogyan nézett ki egy maszatos, szakadt szürke pólós figura, még ha színes csodákat is varázsolt.

Így adtam rá végül saját váltóingemet.

Hiszem, hogy minden esetben a meglepettség előbb-utóbb átcsap megértésbe, és akár új szokás honosodik meg, ha bebizonyosodik az előnye és az értelme.

F: Tony Photo

Boldog készülődést!  Üdv, Hubadúr ceremóniamester

Ceremóniamester + 1 dal rólatok
Ceremóniamester + 1 dal rólatok

Ha ceremóniamestert keresel, kattints ide!

Hubadur ceremoniamester logo  

Így dobtam ki 4 váratlan vendéget az esküvőről

Pörög a buli a hotel báltermében, a teraszon is chill-eznek a vendégek. Ceremóniamesterként éppen egy-két vendéggel barátkozok, interjúzok, hogyan érzik magukat, amikor megjelenik 4 idegen és belibbennek az esküvő táncparkettjére.

Gondoltam, utánuk osonok, mert feltűnően nem csinosban, kevésbé elegáns szerkóban érkeztek, és nem emlékszem az arcukra a szertartásról.

Bent álltak, és épp elkezdtek amolyan táncolás-imitálást a tömeg közepén, amikor odalépek hozzájuk.

Szereplők: Idegen fiú 1, Idegen lány 1 (valószínűleg a IF1 párja), Idegen fiú 2, Idegen lány 2 (valószínűleg a IF2 párja), CM (én)

A beszélgetés eleje – tekintettel az esküvői DJ által kevert remek zenére és a közeli hangfalra – kiabálva zajlott:

CM: – Sziasztok!

Mind a 4-en: – Szevasz!

CM: – Tudok valamiben segíteni?

IF1: – Mivaaan?

CM: – Csupán annyit szeretnék kérdezni, hogy kerestek valakit?

IL1: – Mi csak beugrottunk. Hagyjál! – táncikálnak tovább, miközben megcsapott az általuk korábban fogyasztott alkohol gőze.

CM: – Meghívott titeket valaki? Itt van az ismerősötök? – hajoltam közelebb IF1-hez. Ekkor – a következő reakcióból kiderült számomra, hogy cipőnk orrai összeértek a padlón.

IF1: – Megrúgtál? – emelte fel még jobban a hangját, és támadólag felém dőlt.  Alig voltam nála magasabb, mégis erős fenyegetést igyekezett gyakorolni. Kezdtek feszülni az izmai a karjában.

CM: – Ó, dehogyis! Előfordul, hogy tánc közben összeérnek a cipők! Szóval meghívtak benneteket?

IF2: – Nem, asszem, nem. – Kapcsolódott be a beszélgetésbe a másik srác is.

CM: – Okés, gyertek ki, legyetek szívesek!

IL1: – Most mi a baj? Mért nem hagysz minket bulizni? – Kezdte hergelni a barátját, hátha csap egy kis balhét az ő kedvéért. És nézett rá kérőn, hogy naaa, mosss már be neki, léééccci!

CM: – Kint elmondom. Gyertek!

IF2: – Hagyd, zártkörű rendezvény. – ismerte fel a helyzetet a srác.

IL2: – Zártkörű rendezvény?

IL1: – Zárkörű rendezvény? – ismételte meglepetten.

CM: – Igen. Zártkörű rendezvény. – csillant föl a szemem, hogy végre egy nyelvet beszélünk.

IF1: – Figyelj, mi táncolunk itt egy kicsit, csinálunk nektek óriási partit. – mondta kéjesen.

CM: – Köszi szépen, megoldjuk magunk is. Tudjátok mit, meghívlak benneteket egy italra! Mit kértek inni? Szabadon választhattok. – közben széttárt karommal tereltem őket az ajtó felé.

IL1: – Most komoly? Kiküldesz innen? Akkora bulit tolunk nektek…

CM: – Na, mit kértek inni? Gyertek, itt az italpult. Ihattok egyet, akármit, és akkor utána szíveskedjetek elmenni! – ismételtem meg már normálisabb hangerővel a teraszon.

Pár levegővételnyi csönd után – a ránk szegeződő érdeklődő tekintetek különös védőhálójában – megszólalt az egyik.

IF: – Gyertek, menjünk, zártkörű rendezvény! Gyíkok.

Elsomfordáltak a teraszról, megkerülték az épületet, ahol a főbejárat kerengőjébe kerültek, szóval még mindig az épületen belül maradtak. Visszamentem a tánctérre, onnan pedig a főbejárathoz, mert biztos voltam, hogy még nem léptek le.

CM: – Sziasztok, minden jót nektek!

IF1: – Most mért, ki vagy te?

CM: – A kidobó. – kacsintottam viccesen nagyképűen, de nyilván nem gondolhattam komolyan, ezt mindenki látja rajtam. A másik srác el is mosolyodott. Vette a lapot.

IF2: – Dehogyis, Ő a ceremóniamester! Nézd a csokornyakkendőjét.

IF1: – Elég idiótán áll. – ahogyan a kritizáló ember is, jegyzem meg magamban.

CM: – Hú, de jó, hogy szólsz. Merre igazítsak rajta? Mindig elforog. Fura. Segítesz? – itt megakadt a srác, mert erre még mindig nem válaszolhatott bunyóval.

IF1: – Ja, szóval te vagy a vőfély. [a ceremóniamestert vidéken akkor is így hívják]

CM: – Ja. Na, sziasztok, kellemes estét!

IL1: – De én táncolni akarok!

IL2: – Nekünk is augusztusban lesz az esküvőnk. Mi is ceremóniamestert hívtunk.

CM: – Szuper. Boldog készülődést! Klassz esküvőtök lesz.

IL1: – Csak nem ilyen lapos, mint ez. Akkora bulit csináltunk volna nektek.

CM: – Tudom. Bevallom, elkövettünk egy óriási hibát. – itt megtorpantak a lépcsőn lefele menet. – Hogy nem hívtunk el titeket erre az esküvőre. Belátom, ez tényleg katasztrófa, most ezt túl kell élnünk valahogy. De ígérem, legközelebb mindenképpen számítunk rátok, és időben szólunk.

A lány még erőlködött picit, de a reakciós sráchoz is elért a poén, elmosolyodott:

IF1: – Jó arc vagy, csá! Megyünk, ne aggódj!

CM: – Köszi, nagyon jó fejek vagytok!

 

Mikor visszafordultam, akkor vettem észre, hogy a bejáratnál árgus szemmel figyelt végig egy nálam fejjel magasabb vendég ugrásra készen. Megköszöntem neki is a “fedezést”, aztán bementünk, koccintottunk egyet.

Boldog készülődést!  Üdv, Hubadúr ceremóniamester

Ceremóniamester + 1 dal rólatok
Ceremóniamester + 1 dal rólatok

Ha ceremóniamestert keresel, kattints ide!

Hubadur ceremoniamester logo  

 

 

“Korhatár nélküli ceremóniamester vagy – értő figyelemmel”

“Még most is alig tudjuk elhinni, hogy nemcsak álom volt a mi esküvőnk!

Hihetetlen érzések kavarognak még mindig bennünk, melengeti a mai napig a szívünket az, hogy a vendégsereg (akik tényleg a mi családunk, legkedvesebb barátaink, kollégáink) és még maguk a szolgáltatók (Te, Ciliék, Deme Trió, sőt még a vendéglő dolgozói) is jól éreztétek magatokat. Nem is tudjuk meghálálni a sok kedvességet, türelmet, mosolyt, profizmust mindenkinek a maga szakmájában vagy azon túl (Cili pl. prímán tűzi fel a menyasszonyi ruhát is:-)). Most is ugyan így Titeket választanánk.

Már az első megbeszélésen értő figyelemmel szántad ránk a délutánodat, estédet. Nagyon jól éreztük magunkat, megnyerő a közvetlenséged, a kreativitásod igazából úgy jöttünk el Ádámmal, hogy mindketten éreztük, hogy kimondanánk az igent, de természetesen demokrácia van kis családunkban, és kellett a pár perces kupaktanács hozzá.

Számodra úgy hiszem ez inkább hivatás, mint szakma, egyszerűen: jól áll Neked ez a munka.

Már nagyon vártuk ezt a napot, nem izgultunk, hanem izgatottak voltunk.

Fantasztikusan éreztük magunkat, egy örök emlék marad számunkra. Egyetlen baja volt, hogy nagyon gyorsan elrepült az idő..

Minden vendég nagyszerűen érezte magát, fiatalok, idősek egyaránt! Volt olyan barátunk is aki nem szereti az esküvőket, de az este folyamán többször emlegette, hogy ez egy nagyon jó esküvő volt.

Nélküled kaotikus lett volna, veled pedig sokkal gördülékenyebb, szervezettebb lett. Univerzális voltál: ha kellett hangosítottál, irányítottál, levelet dobtál, barátként szóltál hozzánk, mintha régóta ismernél minket.

Mindenkire odafigyeltél (nem akármilyennel, hanem ÉRTŐ FIGYELEMmel), bárki fordult hozzád kéréssel készségesen segítettél neki.

Korhatár nélküli ceremóniamester vagy: a nagyinak ugyanúgy tetszett munkád, mint a fiatalabb korosztálynak. Rengeteg személyes dolgot vittél bele: a meglepetésdal, a ránk szabott kvízkérdések, a vendégkörök megszólítása (a Bolyaisok nem vőlegény barátok voltak,hanem Bolyaisok, ami sokkal jobb volt). Minden aprónak tűnő, de számunka mégis oly fontos momentumot kiemeltél (a család sütötte a sütit, a menyasszonytánc kendőjének története).

Nagyszerűen éreztük magunkat és ebben nagyon nagy szereped volt a sok tanáccsal, ötlettel, megnyugtató szavakkal.

Mindenképpen ajánlani fogunk, ha esküvő lesz a környezetünkben. Hogy miért? Mert nélküled nem sikerülhetett volna ilyen jól! Azoknak a pároknak, barátoknak ajánlunk majd, akik jó esküvőt szeretnének és tenni is akarnak érte.

Mindenért nagyon hálásak vagyunk, tényleg nem tudnánk mindent teljes körű részletességgel felsorolni, ami jól esett a szívünknek és sokat jelentett. Színt vittél a napunkba!

Szóval nem igazán tudunk visszatérni a szürke, dolgos hétköznapokba…
És terjesztjük azt, hogy igenis, ha valaki meghozza a döntést, a papír mellett egy életre szóló emléket, köteléket, sok-sok örömkönnyet kap az esküvőtől.

Ha bármiben tudunk Neked segíteni a jövőben, kérlek gondolj ránk. Mi is így fogunk tenni.

Minden jót Neked és a családodnak, őszintén remélem, hogy még lesz alkalmunk találkozni🙃”

Eszter és Ádám

Drága Eszter és Ádám!

2016-os esküvőszezonomat veletek zártam. Minden jó, ha vége jó! Az eddigi esküvők is különlegesek voltak, de ezzel a zárással hibátlan lett a sorozat!

Rengeteg apróságot szívvel-lélekkel előkészítettetek, aminek egytől-egyig mindenki örült. Isteni volt az őszi tökös dekoráció!

Nagyon hálás vagyok, hogy megismerhettelek titeket, családjaitokat, barátaitokat. Egy igazán bulizós, felszabadultan ünneplős társaság.

Sugárzik az irántatok érzett szeretet, tisztelet, elismerés, megbecsülés.

Az a helyzet, hogy nagyszerű szolgáltatókat is hívtatok el, vontatok be, és
számomra megtiszteltetés, hogy velük dolgozhattam a ti érdeketekben.
Végtelenül figyelmes és alázatos volt a fotós pár, a vendéglő egész személyzete és a zenekar is.
Hihetetlen érzés volt figyelmüket élvezni, együttműködő hozzáállásukra támaszkodni!
Köszönöm a lehetőséget!

Akutyafáját, véletlenül otthagytam hajnalban a köszönetajándékot, a névre szóló mézecskémet! Bocs.

Esküvőhelyszín: Mary Néni Vendéglője – más néven Vértes Vendéglő

Esküvői fotó: Végh Cecília és Kuti István (fotozlak.hu)

Esküvői zenekar: Deme Trió

 

Aztán még egy levelet kaptam:

“Szia Huba,

még most is alig tudjuk elhinni, hogy nemcsak álom volt a mi esküvőnk.
Hihetetlen érzések kavarognak még mindig bennünk, melengeti a mai napig a szívünket az, hogy a vendégsereg (akik tényleg a mi családunk, legkedvesebb barátaink, kollégáink) és még maguk a szolgáltatók (Te, Ciliék, Deme Trió, sőt még a vendéglő dolgozói) is jól éreztétek magatokat.
Nem is tudjuk meghálálni a sok kedvességet, türelmet, mosolyt, profizmust mindenkinek a maga szakmájában vagy azon túl (Cili pl. prímán tűzi fel a menyasszonyi ruhát is:-)). Most is ugyan így Titeket választanánk.
Szóval nem igazán tudunk visszatérni a szürke, dolgos hétköznapokba.. És terjesztjük azt, hogy igenis, ha valaki meghozza a döntést, a papír mellett egy életre szóló emléket, köteléket, sok-sok örömkönnyet kap az esküvőtől.
Minden jót Neked és a családodnak, őszintén remélem, hogy még lesz alkalmunk találkozni!
E&Á”

Boldog készülődést!  Üdv, Hubadúr ceremóniamester

Ceremóniamester + 1 dal rólatok
Ceremóniamester + 1 dal rólatok

Ha ceremóniamestert keresel, kattints ide!

Hubadur ceremoniamester logo  

Szabó Adrián esküvői fotós – INTERJÚ

Szabó Adrián esküvői fotós

Szabó Adrián esküvői fotóssal egy volt kollégám révén találkoztam, akinek a testvére kért fel, hogy vezessem az esküvőjüket. Hálás vagyok ennek a régi munkakapcsolatnak és a kedves ajánlásának.

Az esküvők előtt minden szolgáltatónál (helyszín, fotós, filmes) be szoktam jelentkezni, hogy már ismerősként köszöntsük egymást, ha addig még nem találkoztunk volna.

A kérdéses esküvő előtt ez valamiért nem történt meg, sajnos a forgatókönyv sem jutott el Adriánhoz. Még az is lehet, hogy az én mulasztásomból, nem tudom.

Viszont amint elkezdődött a közös munka az esküvőn, minden a helyére állt, nem volt több kétely, kérdés, olajozottan együtt tudtunk dolgozni, és mindent át tudtunk beszélni.  Úgy értettük egymást, mintha évek óta rengeteg közös esküvőn dolgoztunk volna együtt.

A minap jelent meg a blogján “Ha most kezdeném az esküvőm szervezni” c. írása, ami remekül összefoglalja a végigfotózott több mint 100 esküvőjén szerzett tapasztalatait. Olvasd el azt is, mert hasznos lesz számodra!

Adrián továbbá esküvői magazin szakértő partnere is, meglehet, találkoztál már cikkeivel.

Köszönöm a közös munkát és az alábbi interjút! 

üdv, Huba

A végén természetesen szó lesz a ceremóniamester feladatáról is.

Esküvői fotózás a Bazilikánál
Esküvői fotózás a Bazilikánál

Milyen régóta jársz esküvőkre/veszel részt szolgáltatóként, mi indított el?

Mindig embereket fényképeztem, de a saját esküvőm után kaptam igazán kedvet az esküvők fényképezéséhez, ez már hét éve volt, azóta már több mint 100 esküvőn voltam fotós.

Mi határozza meg a munkádat, mi(k) a fő irányelve(i)d?

Az esküvővel kapcsolatosan mindenféle hasznos információval próbálom segíteni a párokat a szervezésre vonatkozóan is, mert az esküvő szervezettsége látszódni fog a fotókon is (de csak az esküvő előtt, az esküvő napján már csak fényképezek).

Úgy gondolom, hogy eleve olyan párok választanak a fotósuknak, akikkel megvan a közös szimpátia, az esküvő napján ez nagyon fontos lesz. A megbeszéltek és a szerződésben foglaltak alapján pontosan teljesítek és a lehetőségekhez képest a legtöbb jó képet próbálom meg elkészíteni.

A legfontosabb irányelvem az, hogy a jól elvégzett munka újat hoz, éppen ezért minden esküvőt a legjobb tudásom szerint fényképezek és a képeket is úgy dolgozom fel.

Dübörög az esküvő
Dübörög az esküvő

Melyik esküvőre emlékszel vissza a legszívesebben?

A 2016-os évben a legemlékezetesebb esküvő egy kétnapos esküvő volt. Az esküvő pénteken kezdődött Budapesten a Bazilikában, majd szombaton folytatódott Villányban a Bock Pincészetben.

Szuper volt a szervezés és mindenki hatalmasat bulizott, de a legjobb rész az volt, amikor a polgári szertartásra a menyasszony szaxofonozva jött be, csodásan játszott, vagy akkor mindenki úgy érezte, mert potyogtak a könnyek rendesen.

    

Mit javasolsz a jegyespároknak, ha esküvői fotóst keresnek, pl. hogyan döntsenek?

Először az ismeretségi körükben érdeklődjenek, hogy kinek milyen volt az esküvője, ki milyen szolgáltatót tud ajánlani. Szerencsés a pár, ha az esküvője előtt más sok esküvőn volt, mint vendég, de ez nem azt jelenti, hogy pont jó esküvőket láttak. Minden képen szétnéznék a helyükben az interneten is és elmennék a legnagyobb Budapesti Esküvő kiállításokra is.

Kreatív fotózás a pincében
Kreatív fotózás a pincében

Hogyan látod, van-e szükség ceremóniamesterre és miért?

Azt gondolom, hogy már 20 főtől célszerű valaki, aki irányítja az eseményeket – embereket. Egy példa: 6 fiatal iszogat egy házibulin, de el kéne induljanak egy klubba, hogy ott folytassák tovább a bulizást, persze mindenki máshová akar menni, mind addig, amíg nincs egy valaki aki kezébe nem veszi az irányítást.

Az esküvőkön ha egy külsős ember irányít, akkor megmarad a családi béke és mindenki azt csinálja amit az az ember mond. Ha van egy Ceremóniamester, aki az esküvőt irányítja, akkor a párnak és a rokonságnak csak élveznie kell az esküvőt.
A lakodalomban fontos, hogy legyenek este programok.

Hogyan segíti a Te munkádat egy jó ceremóniamester?

Fontos a JÓ jelző. Ha van egy jó ceremóniamester az esküvőn, akkor csak azt veszitek észre, hogy semmit se vesztek észre, mert nincs gond, vagy ha van is probléma, akkor azt úgy megoldja a Ceremóniamester, hogy Ti semmit se vesztek abból észre.

A közös esküvőn készült az elmaradhatatlan gitáros kép a párral és ceremóniamesterrel
A közös esküvőn készült az elmaradhatatlan gitáros kép a párral

Közös munkánk során hozzájárultam-e, hogy munkádat maximális színvonalon teljesíthesd az ifjú pár számára, hogyan?

Folyamatosan egyeztettünk, hol legyen a csoportkép, hogy legyen a csokordobás, merre legyen a torta vágás… ezek az egyeztetések fontosak. A csoportképeknél jó, ha a Ceremóniamester mondja, hogy ki kivel álljon párba, mert ezt a párral már korábban egyeztetted és ez így is volt. (Kellemetlen lehet az, amikor a fotós mondja: és akkor most jöjjenek a férj szülei egy csoportképre, de már nem élnek…)

Eddig még csak egy esküvőn dolgoztunk együtt, így az ott szerzett tapasztalatok alapján a következőket gondolom:

Jó veled együtt dolgozni, mert megvan a kommunikáció. Nincsenek sztár allűrjeid, pedig biztosan nagyon sok esküvőn dolgoztál már és nagyon profi szolgáltatókkal együtt. Van kellő mértékű kiállásod, tudsz értelmesen beszélni, akár angolul is! Nem szerepelsz fölöslegesen.

 

Szabó Adrián
esküvői fotós
Adrián Fotó

Ismerd meg az esküvői szolgáltatók közül a kedvenceimet, akiket jó szívvel ajánlok! Nem csak azért, mert jó velük együtt dolgozni, hanem leginkább azért, mert tudom, hogy mindenképpen 100%-osan hozzájárulnak az esküvőd minőségéhez, remek emlékeihez.
További interjúk itt.

Esküvői fotózás témában még itt olvashatsz.

Boldog készülődést!  Üdv, Hubadúr ceremóniamester

Ceremóniamester + 1 dal rólatok
Ceremóniamester + 1 dal rólatok

Ha ceremóniamestert keresel, kattints ide!

Hubadur ceremoniamester logo  

Amikor a ceremóniamester fogadó órát tart az esküvőn

Ceremóniamester fogadóórán (Budapest, Pillanatvadász).
Ceremóniamester fogadóórán. A kép szándékosan nem vonatkozik a cikkben megidézett esküvőhöz.

A menyasszony valamiért ódzkodott a menyasszonytánctól.

Szerintem a pénzért táncolás műfaja nem jött be neki. A vőlegénye előre bevállalta, hogy majd akkor ő letáncolja a kötelezőket a vendégekkel. Rendes srác.

Az ötlet is jónak tűnt, hiszen ezzel sokkal emlékezetesebb lesz az esküvő az összes többitől, mindenkinek lesz egy külön élménye. Hiszen nem szokott mindenki táncolni a vőlegénnyel, illetve ifjú férjjel.

A vacsora után előadtam a pár sztorijából írt Hubadúr-dalt, nagy sikere volt, hatalmasakat nevettek rajta az emberek, a pár is. Aztán jött a nyitótánc, majd beindult a buli.

Ilyenkor szoktam kérni egy tűzforró cafe-latte-t, és a feladatoktól rövid időre felszabadulva a teraszra, udvarra félrehúzódva fel szoktam hívni a feleségem, hogy elmeséljem, milyen volt a szertartás, az ajándékdal, és maga az esküvő menete.

A küldöttség

Csevegés közben már látom, hogy az ajtóban egyértelműen rám várva áll valaki. Felismerem a távolból: a menyasszony nővére. Gyorsan elbúcsúzom a feleségemtől, hogy sorry, dolgom van.

Odalépett hozzám a nővér és kérdezte:
– Huba, akkor hogy is lesz ez a menyasszonytánccal?
– Hogy lenne? Ahogyan a pár kérte. – persze már sejtettem, miről van szó.
– De nem a menyasszonynak kellene táncolni a násznéppel?
– Ha ő nem szeretné, én nem fogom kényszeríteni. Abban támogatom őket, amit kértek tőlem. Erről szól a megbízásom.

Ez a ceremóniamester feladata. Őket képviselem.

És felsorolt még érveket, mindegyikre hasonló volt a válaszom. Majd odébbállt.

A nagybácsinak adta át a kilincset, én meg rögtönzött fogadóórán éreztem magam a kerti rattan fotelben ülve. Hellyel kínáltam.

– Huba, akkor hogy is lesz ez a menyasszonytánccal?
– Ahogyan a menyasszony kérte.

Kezdődött az előző beszélgetés elölről, csak más tempóban, más habitussal. Egyedül én voltam benne állandó, a menyasszony kérése, és a válaszom.

Alig ment el, jött még egy koszorúslány. Vele is megtárgyaltuk. Üveges tekintettel képpel távozott mind.

A buli után jött a tortavágás, az újból belendített buli közben odamentem a süteményekhez, hogy vegyek belőle kóstolót. Akkor szegődött oda mellém az örömanya, „teljesen véletlenül”.

– Huba, akkor hogy is lesz ez a menyasszonytánccal?
– Ahogyan a menyasszony kérte. Laci fog táncolni helyette.
– De hát a hagyomány, ceremóniamester úr…!
– Asszonyom, gondoljuk át, mit jelent MA a hagyomány:

  1. Ha követnénk a hagyományt, akkor nem ebben az impozáns és lélegzetelállítóan elegáns rendezvényteremben tartanánk a lagzit, hanem sátorban.
  2. Nem michelin-csillagos chef főzött volna ránk patyolat-tiszta konyhában, hanem Marika néni a ház mögött üstben és kemencében.
  3. Nem gasztronómiai különlegességeket fogyasztanánk, hanem nokedlival, főtt krumplival ennénk pörköltet a rántott hús előtt, persze koviubival.
  4. Lett volna kikérés, szülősirató, vonulás végig a falun/városon a szertartások között, nem minden egy helyben szertartásvezetővel.
  5. És lett volna egy valamirevaló rigmusos vőfély, nem pedig egy magamfajta városias, modern ceremóniamester, aki öltönyben, csokornyakkendőben konferál, szervezkedik és még dalt is ír a párról.

– Milyen hagyományról beszélünk, asszonyom? HA ezek nem voltak, akkor miért ne kérhetné a menyasszony, hogy a saját esküvőjén még valami más is legyen másképpen?
– Értem, Huba, rendben.

Úgy éreztem, sikerült megvívni a párért folytatott csatát, és az elfogadás, a beletörődés úrrá lesz a családi ünnepség főszereplőit, a fiatalokat lekicsinylő értetlenségen.

A menyasszony lenullázva

Eljött a menyasszonytánc ideje. Előkerült a szép pénzgyűjtő díszdoboz a várható pénzadományok gyűjtésére. Nem, nem vájling, vagy kondér plusz hatalmas fakanál!

Vintidzs doboz. Illett a dekorációhoz.

Szépen felvezettem, és elmagyaráztam a helyzetet, nyilván nem nyíltan, hanem valami humoros módon, és biztattam mindenkit arra, hogy éljen a soha vissza nem térő alkalommal: ezúttal a vőlegénnyel táncolhat.

A menyasszony leült középen egy székre és ő tartotta az ízléses dobozt.

Jön az örömanya, háta mögé áll, megkocogtatja a vállát, a menyasszony felé fordul. Ő szikrázó szemekkel ránéz, leteteti vele a padlóra a dobozt, és felállítja a lányát.

És táncolnak. Csakazértis.

A „fogadó órámon” részt vett küldöttség tagjain kívül a többi vendég tiszteletben tartotta a felnőtt nő kérését.

Boldog készülődést!  Üdv, Hubadúr ceremóniamester

Ceremóniamester + 1 dal rólatok
Ceremóniamester + 1 dal rólatok

Ha ceremóniamestert keresel, kattints ide!

Hubadur ceremoniamester logo  

Inkább visszautaltam a pénzt!

Szerinted szeretek ingyen dolgozni?

Tudom, hogy vannak, akik sosem követnek el hibákat, minden mozzanatuk cselekedetük, gondolatuk, szándékuk tökéletes.

Tudom azt is, hogy nem sokan állnak be utánam a sorba (nem is nézek hátra!), hogy elmondhassák magukról, nem tökéletes. Mindenkinek szeretnénk tökéletes esküvőt szervezni, mindenki a “tökéletes” jelzővel hódít, mégis csúszhat hiba a mátrixba.

Tudom azt is, hogy mindannyian a pénzért, kevesebben az élményért, a meghatódásért, még kevesebben az ügyfél megelégedettségéért dolgoznak. Szerencsés vagyok, hogy egyre inkább olyan körben mozgok, ahol szembetűnően sokan vannak azok, akik munkájukért felelősséget vállalnak.

Alapvetően senkitől sem várom el, hogy ingyen dolgozzon, ingyen szolgáltasson, csak úgy odaadjon valamit. Kinőttem már ezt és felnőttként, vállalkozóként tudom, megtanultam, mi az értéke egy elvégzett munkának.

Éppen ezért én magam sem dolgozom ingyen. Beleteszek minden tőlem telhetőt, odafigyelést, ötletet, emberismeretet, szakértelmet, lelkesedést, helyzetfelismerést, szeretetet, gondoskodást, aminek bizony elkérem az árát.

Mivel a hozzáállásomban nincsen hiba, mert minden alkalommal szeretnék jót és jól hozzátenni ahhoz, ahová elhívtak, ezért ha az ügyfél nincs velem meglégedve a végén, akkor mélyen elgondolkodom.

Mi az, ami mégis elkerülte a figyelmemet, mi az amit esetleg kezdetek óta félreérthetett az ügyfél – nyilván az én hibámból?

Utána pedig azt is átgondolom: hogyan tehetem jóvá?

Volt régen olyan, hogy a vőlegényt megleptem egy feladattal, amit túlbuzgón hajtott végre és utána a sok sótól nem érezte  pompás vacsora ízét. Utólag tudtam meg, amikor az amúgy fantasztikusan sikeredett esküvőt kiértékeltük. A rossz szájízt kijavítani már nem lehet, inkább visszautaltam a pénzt egytől-egyig. Aznap ingyen dolgoztam nekik.

Akkor és ott megtanultam, hogy nincsenek meglepő programok, ugratások, mert a párjaim biztonságban szeretnék érezni magukat.
Onnantól fogva már garanciát is vállalok, hogy mindent megteszek a párok méltóságának megőrzésében.
Én sem hozakodok elő olyan programmal, amiben ők nem éreznék kényelmesen magukat és nem is engedem őket belehajszolni, ha nem szeretnék.

Egy másik esküvőn a pár eltűnt 1,5 órára kreatív fotókat készíteni a polgári szertartás után. A tikkasztó melegben a becsléseinkhez mérten sokkal hamarabb megérkeztünk és a tikkasztó melegben csak ücsörögni és cseverészni volt kedve a vendégseregnek a hideg limonádék mellett.
Egy-két feladatba, a párnak írt ajándekdallal kapcsolatos tudnivalóba, menetrendbe beavattam a vendégeket, beszélgettem, barátkoztam velük. Örültek a tásaságomnak.
A hosszabbra nyúlt rövid párfotózás után megérkezett az ifjú pár is, és újra együtt tudtunk ünnepelni: Szép este kerekedett belőle. Minden jól sikerült, csak jött az értékelés.
“Huba, te nem szórakoztattad eléggé  vendégeinket, amíg mi távol voltunk! Nem foglalkoztál velük!”

Akkor elgondolkodtam,  mit tettem rosszul:
– vezettem, noszogattam a pincérek csapatát, hogy mindenkinek legyen mindig friss innivalója,
– átrendeztem a teraszt, hogy a párásító, ventilátor a legrászorultabbakra gyakoroljon életmentő hatást,
– személyesen körbekérdeztem mindenkit, mire van szüksége (a túlélőkészletemből éppen tudtam adni fejfájáscsillapítót, sebtapaszt, tűt, cérnát…)
– beavattam őket a következő lépesekbe, amiről természetesen tudott a pár,
– igyekeztem mindenki igénye szerint barátságosan kommunikálni úgy,  hogy tudom, nem rám kíváncsiak,  hanem egymásra. Rég nem látott családtagok,  barátok,  ismerős és ismeretlen arcok szeretnék kibeszélni, hogyan élnek,  mi tetszett a szertartásban stb. Ezt én minden esetben tiszteletben tartom, mert tudom, hogy erre a kedves vendégeknek szükségük van. Nem barátkozom a kelleténél jobban a kekec nagypapával és a kritikus barátnővel sem.

Itt is az volt az első kérdésem: hogyan tehetném jóvá ezt a félreértést?

Mit rontottam el?
Rájöttem hamar. Már az elején, az ajánlatadásnál nem tisztáztam nyomatékosan, hogy a vendégek a párral szeretnének lenni, őbennük szeretnének gyönyörködni, nem bennem.
Ha le is nyomnék egy órás nevettető műsort (amire ott vannak kiváló bűvészek, táncosok, színészek, énekesek), akkor sem lennének boldogok sokáig, mert rájöttek volna, hogy nem színházba jöttek, hanem esküvőre.

Éppen ezért azóta minden esetben elmondom,  hogy
– nem színész vagyok, hanem ceremóniamester,
– nem humorista/stand up-os vagyok, hanem ceremóniamester.

Ezen túl azt is nyíltan elmondom, mi az amit nem teszek meg ceremóniamesterként, és mi az amiben lehet rám számítani (Ars Ceremonica).

Nem szeretek ingyen dolgozni, ha pénzért vállaltam el. Mástól sem várom el.

Ha ügyfelem csalódik valamiben, mindenképpen kifaggatom, mit tehetek az érdekében. Ezt viszont elvárom mástól. Ha nem teszi, sincs baj. Gyors roló, és ennyit értem neki.

Szerencsére az én ügyfeleim ennél sokkal többet érnek. Nekem és az egész világnak is.

Boldog készülődést!  Üdv, Hubadúr ceremóniamester

Ceremóniamester + 1 dal rólatok
Ceremóniamester + 1 dal rólatok

Ha ceremóniamestert keresel, kattints ide!

Hubadur ceremoniamester logo  

A teniszedzőm elzavarta a ceremóniamestert

huba-ceremoniamester-tenisz-k
Ceremóniamester a teniszpályán – kivételesen nem mikrofon vagy gitár van a kezében

Csak arra nem számítottam, hogy az esküvői szezon végével, néhány héttel később hiteles Mikulás-méretű pocakot növesztek.

💥 Szétpattannak a gombok a legkedvesebb öltönyömön (igazad van, csak a felső a 2-ből).

💥 Konferálásnál a hasam feldönti az egyenes mikrofonállványt.

💥 A gitárom messzebb kerül tőlem, és nem érem el a húrokat.

Nagyon durva film kockái kezdtek el peregni – velem a főszerepben.

Azonnal vettem a távirányítót és megállítottam a képsort (félretettem a popkornt).

Valamit tennem kell!
Nekem, aki soha semmit sem sportolt rendszeresen.

Majdhogynem büszke voltam arra, hogy egy ismerkedős megbeszélésen azt mondta az egyik pár, “sokat számít nekünk, hogy nem híztál el a pompás esküvői menüktől!”

Furcsa, hogy nem az esküvőn, hanem utána, elért a végzet.

Kizárólag mozgásos fogyásról lehet szó.
Gyúrás, futás azonban nem jöhet szóba, mert hamar elunom magam. És mert a fiamat az iskolában elviszik tenisszel ismerkedni, érdekelni kezdett, vajon a futást fel tudnám-e dobni a tenisz szabályaival.

Hétfőn voltam először edzőnél, hogy megtanítsa nekem az alapokat. Heti 2 órát veszek tőle pár héten keresztül.

Az adogatás és alapütés gyakorlása közben beszélgetünk – a figyelemmegosztás jegyében.

Persze kiderült, hogy esküvőket, rendezvényeket vezetek.

Kiderült az is, hogy pocsék ceremóniamesterüket el kellett zavarni az esküvőről, mert semmit sem csinált úgy, ahogyan megbeszélték, és leitta magát, talán be is tépett valamivel 23 órára.

Megdöbbenéssel hallgattam a panaszok sorát egy általam is szimpatikusnak ismert ceremóniamester kolléga 3-4 évvel ezelőtti munkásságáról.

Sajnálom, hogy így esett.

Óriási lutri, hogy a csinivili honlap, professzionális fotók, sikeres marketingtevékenység, szakmainak tűnő fellépés és a szép ígéretek mögött valójában milyen személyiség lakozik!

Mulasztott az ifjú pár, mert nem költött elég időt, hogy megismerje jobban a kiszemelt ceremóniamestert, kifigyelje az árolkodó jeleket, mi fontos az adott szolgáltatónak az esküvőn: a bevétel, vagy az ifjú pár.

Igen mulasztás, de ez nem ti hibátok, menyasszonyok, vőlegények!

Honnan is tudhatnátok, hogy valami nem stimmel??

Ez a mi feladatunk, hogy minél többet megmutassunk nektek magunkból, munkákból, hozzáállásunkból is, ne árulhassunk zsákbamacskát.

⏰ Késő, ha csak az esküvőn derül ki, hogy a meghívott vendégek nem annyira fontosak az esküvői szolgáltató számára.

⏰ Késő, ha a csoportkép kellős közepén órákig állva várod, hogy összerendezze a társaságot – sikertelenül, végül te, vagy egy haverod veszi a lapot és elüvölti magát az ügy érdekében.

⏰ Késő, ha csak az esküvőn döbbensz rá, hogy valamelyik szolgáltató többet ivott, mint te.

⏰ Késő, ha a ceremóniamester olyan játékokat adagol, amiben te, vagy a párod már nem érzi jól magát.

⏰ Késő, ha az esküvőn derül ki, minden megbeszélés hiába való volt a részleteket illetően.

💡Egy dolog sosem késő: elzavarni a hozzáállásában méltatlan, alkalmatlan szolgáltatót.

A vendégek ezt megneszelik és ahogyan a fenti esküvőn is történt, egy hatalmas, fergeteges bulival igyekezték feledtetni a kínos incidenst.

Biztosra veszem, hogy a kolléga rengeteget tanult ebből és ma már másképpen áll a saját munkájához, az esküvőkhöz, ifjú párokhoz. Ahogyan tanultam most belőle, és saját hibáimból, mulasztásaimból is.

Az esküvőn a ceremóniamesternek nem feladata elkaphatatlan meccslabdákat ütni, hogy a másik fél – jelen esetben ti, a pár, a vendégek, vagy kollégák – ne tudjátok visszaadni.

Nem szabad, hogy háló legyen köztünk, ami kijelölné a térfeleket. Sem a szolgáltató-pár, sem a szolgáltató-szolgáltató viszonyban nincs értelme a térfelesdinek.

Egy csapat vagyunk és közös a célunk: nagyszerűen emlékezetes esküvőt adni nektek.

Boldog készülődést!

Üdv, Huba
meglepetésdalos ceremóniamester

 

gomb-laxi-színesítsd

Kattints ide, ha ceremóniamestert keresel, és találkozzunk! kattints-ide-huba
udvHubaüdv, Street Gábor Huba
meglepetésdalos ceremóniamester

 

27 menyasszony + 27 vőlegény = 27 esküvő

eskuvoi-foto-menyasszony-volegeny-evi-tomi-faradi-tamasÍme az idei mérleg.

27 esküvőn vettem részt 2016-ban mint ceremóniamester.

Az esküvői szezonom végén szeretném megköszönni a bizalmat, hogy elhívtatok életetek legnagyobb házibulijára. Gazdagabb lett a világunk a ti boldogságotokkal, és bizony, az én életem is.

Még most is hallom a boldog, vagy olykor csendes IGEN-eket. Igen, mind a 76-ot! + 2 Yes!

2885 km-t utaztam ezekért az élményekért -balesetmentesen.

Őrzöm összesen a kb. 44 kg-nyi csodálatos menyasszonyi csokor illatát és színkavalkádját.

koszoruslanyok-huba-ceremoniamester-eskuvo-vac
Koszorúslányok gyűrűjében a ceremóniamester – mondom, hogy szép szakma ez!

Bizonyos hagyományok szerint a rossz szellemeket megtévesztendő 89 elragadó koszorús lány öltözött be majdnem oly gyönyörű ruhába, mint ti, menyasszonyok, nehogy elraboljanak.

Újra látom a 250 hajadont, akik hol lelkesen, hol bátortalanul ugranak, nyúlnak a dobócsokorért, de végül kissé csalódottan kullognak el. 32 hölgy (ebből 7 kiskorú) pedig büszkén őrzi még talán a mai napig is az elkapott csokrot. Jó volt a taktikájuk, jól helyezkedtek. Gratulálok!

 

Az esküvő napján 41 első hitvesi csókot adtatok (hosszabbat, rövidebbet), a nagy nap folyamán pedig legalább 1500-szor csókoltátok meg egymást.

A szertartásokat 20 anyakönyvvezető, 3 szertartásvezető, 17 pap illetve lelkész vezette (vegyes-közös szertartások is voltak).

Az esküvői gyűrűitekből egy 1 m átmérőjű karikagyűrűt lehetne készíteni.

Hálás vagyok, hogy én rendezhettem nektek össze a 36 nagy csoportképet és segíthettem 415 kiscsoportos képet, amin csak a szülőkkel, unokatesókkal, barátokkal, szomszédokkal, vagy csak a gyerekekkel szerepeltek. Bízom benne, nektek is, vendégeiteknek is jó elidőzgetni rajtuk.

3890 szál rózsa szirmát szórtuk rátok, boldogságot, lelki és anyagi gazdagságot és bő gyermekáldást kívánva.

34 pohárköszöntő után ürítettük poharunkat (ceremóniamesterként kizárólag vízzel koccintottam, vagy gyümölcslével).

huba-ketnyelvu-ceremoniamester-bokreta-kituzo-volegeny
Kétnyelvű esküvőn az angliai Bobby de La Vega kitűzőjét biggyesztem a szertartás előtt. (fotó: Dobak Zsolt)

32 esküvői fotós, 11 esküvői videós vagy cinematográfus sürgölődött körülöttetek és igyekezett megörökíteni az emlékezetes pillanatokat.

Az esküvői menüt 150 pincér tálalta, a színfalak mögött további 120 ember tüsténkedett az ételek elkészítésén, a tányérok, poharak, terem megtisztításán.

Szerencsére pohárból csak 13 darab, tányérból csupán 6 darab tört el, viszont több darabra! 😉

A mulatságot, a felhőtlen szórakozást, táncikálást 17 esküvői DJ és 34 fős esküvői zenekar biztosította. 140 órát (majdnem egy egész álló hétig) táncoltatok.

A sztoritokból 26, összesen egy sima focimérkőzés idejét kitöltő meglepetésdal-sorozatot írtam és adtam elő az esküvőiteken a megtisztelő vendégsereg és a ti csillogó figyelmetek kereszttüzében. Kb. 2200-an tapsoltátok meg, amiért a mai napig hálás vagyok. 26 CD-n hallgathatjátok vissza ezeket a dalokat.

gyertyafenytanc-foto-szabo-balazs
Gyertyafénytánc Szaszu és Laci hamupipőkés esküvőjén (fotó: Szabó Balázs)

610 gyertyát, illetve mécsest gyújtottunk meg, és fújtatok el a gyertyák ragyogó félhomályában.

1767 köszönetajándékkal és 752 doboz sütivel búcsúztattátok el a vendégeket.

Még egyszer köszönöm azt a sok mindent (bizalmat, élményt, figyelmet, ölelést, kérdést, névre szóló ültetőkártyát, köszönajándékot, búcsúsütit, képeslapot, sms-t, e-mailt, fényképeket, köszönetnyilvánítást, továbbajánlást stb.) amit kaptam tőletek 2016-ban. Valóban gazdagabb lettem általatok! Köszönöm.

Tudom, hogy ezt a korábbi párjaim is olvassák. Nektek is ugyanígy köszönöm! Rátok is szeretettel és név szerint gondolok.

Legyetek nagyon boldogok!

 

 

udvHubaüdv, Street Gábor Huba
meglepetésdalos ceremóniamesterkattints-ide-huba

 

Ajándékot kaptam – benne a legrövidebb referenciával

ceremoniamester-huba-referencia-betti-feri-eskuvo
Ma este érkezett futárral az ajándék Bettitől és Feritől. És a legtömörebb referencia, amit egy ceremóniamester kaphat.

Esküvőt vezetni, belecsöppenni 2 és egyben egy új család életébe óriási élmény és életre szóló feladat.

Az életem immáron teli van csodálatos emlékekkel, megható és vicces pillanatok képeivel, filmkockáival, félszeg és vagány, de leginkább magával ragadó, megindító szerelmes tekintetekkel.

Azért járok el esküvőkre, hogy segítsek, amennyire csak tudok: cinkosa, testőre, szóvivője, kicsit esküvőszervezője, cimborája, személyi edzője, bátyja legyek az esküvőtől, vendégseregtől, rivaldafénytől lázas párnak.

Boldogan teszem bele magam tetőtől-talpig, szíve
m-lelkem. Biztos vagyok benne, hogy gazdagabb és jobb lesz az a rendezvény, ahol megfordulok.

Abban persze nem vagyok biztos, hogy külön ajándékot kell küldeni nekem, hiszen a szerződésünk erről nem értekezik.

Nem is tudom, mit kezdenék a rengeteg ajándékkal, ha mindenki így tenne, mint Bettina Aradi-Bíró és Ferenc Gergő Aradi, a Nádas Pihenőpark ünnepelt menyasszonya és vőlegénye.

Persze sejtem, hogy ugyanilyen szeretettel és meghatódottsággal fogadnám, mint ezt a gitáros bögrét, amiből boldogan fogom kortyolgatni a feleségem által értőn elkészített tejeskávét.

Örülök, hogy veletek ünnepelhettem!
Nagyon megleptetek.
Köszönöm szépen!

Hubagitar-201512

Üdv, Huba
meglepetésdalos ceremóniamester

Ceremóniamester-történetek

ceremoniamester-budapest-eskuvo-foto-szalay-mona
A Kempinski Hotel tetején a város felett Virággal és Gyurival (fotó: Szalay Mona)

Annyi minden megesik és megeshet egy esküvőn. Változatos helyszínen, változatos emberekkel, körülményekkel, hangulattal és igénnyel.

Ezekből szemezgetek néhányat most. A képek szándékosan nem passzolnak egyik témához sem. (másikhoz sem!)

Citrommal issza a menyasszony a Tequila-t

Eljött a pillanat az esküvőn, amikor a barátok úgy döntöttek, hogy régi hagyományhoz híven közösen isznak (legalább) 1 kör Tequila-t. Össze is hívták a csapatot, mindenki lelkesen készült, amire a menyasszony súgta nekem, hogy tudnék-e neki citromot szerezni, mert úgy néz ki, azt nem tálaltak.

Befordultam a konyhára, és ismerősként beköszönve kérdeztem, tudnának-e adni citromot a menyasszony italához. Széttárták a karjukat, hogy nem tudnak segíteni.

Az nem lehet, hogy ne tudnánk valahonnan a közelből szerezni!

Mozgó embereket kell keresni kint az utcán, meg boltot…

Ahá! A szomszédban állomásozott 2 lakókocsi, ami egy sanyol-magyar kooprodukciós film forgatását szolgálta ki. Mivel délben már összebarátkoztunk, és egyeztettünk, ki milyen “zajjal”, forgalmi igénnyel dolgozik, ismerősként kopogtam be hozzájuk is.

És lám-lám, a szakács le tudott akasztani egy üde citromot a forgatásra meghámozott “kellékek” közül, amit fülig érő boldogsággal vittem rohanva a koccintáshoz.

Volt is nagy boldogság és csodálkozás, hogy honnan tudtam szerezni. A nagy baráti koccintás is összejött.

ceremoniamester-budapest-Huba-Melinda-Gabor-esernyo
Landolás a Palotanegyedben Melinda és Gábor esküvőjén (Fotó: Kovács Marci)

Hiányzik a borszertartáshoz a bor

Szeretem, ha egy pár kreatív és ötletes. Jó, könnyű nekik, mert ők meg szeretik a jó bort.

Volt, amikor én javasoltam, hogy ha már vegyészek, akkor a gyertya-, vagy homokszertartás helyett a polgári szertartáson inkább valami vegyi anyagokat öntsenek össze, ami elszíneződik.

Jelen esetben a pár azt találta ki, hogy egy palackból fehér bort, a másikból vörös bort kiöntve kevernek össze valami ihatót (rosét – de tudjuk jól , hogy a rosé nem így készül!).

A szertartáson nagyon sok kellék volt, sok apróság, figyelmesség, meglepetés, és az üres palackok. Mindent kipakoltunk, elrendeztünk.

Na de hol van hozzá a bor? Itt kell lennie, X-nek be kellett volna készítenie…

Hívom a cateringest a szinte szomszédos helyszínről, hogy tud-e segíteni? Tudna-e küldeni valakivel egy-egy pohár ilyen-olyan bort? Pár perc alatt bárki ideér vele. Utánanéz.

Súlyosan, egyre hangosabban ketyegtek a percek. Minden összeállt, mindenki a helyén, startra készen. Kezdenünk kéne. Bor sehol.

Felhívom a cateringet: “Merre jártok, jön a bor?” Erre visszakérdez: “Huba, mikorra kellene?”

Nagy levegő, és sikerült visszafogottan elsuttogni: “Most.”

És akkor elmondja telefonba vigasztalólag, hogy tulajdonképpen nem is érkezett még meg az esküvőhelyszínre az alkoholszállítmány…

A térerőgazdag szabad levegőről visszarongyoltam az épületbe a menyasszonyhoz, hogy az anyakönyvvezető kérésére a pontos kezdés érdekében lemond-e a borszertartásról.

Fantasztikus lélekjelenléte volt, hiszen eszébe jutott,  hogy az épület – általam ismeretlen – oldalában van egy étterem, ahová a gondnok vezetett át.

Kérdezte, de ugye kifizetik majd a bort? Mondom, természetesen. Írják hozzá a terembérlethez!
(Sürgősségi esetben ezt biztos, hogy elfogadja a pár. Más költséget nem szoktam a nyakukba varrni.
Sőt volt már olyan, hogy nem akartak más helyen innivalót adni a helyben tartott szertartás előtt, mert így van a szerződésben,
nem terhelhetik a pár számláját. Mondtam, hogy kifizetem én, de ők akkor se. Végül saját maguk megenyhültek, mert rájöttek a kánikulában a banalitásra.)

Amikor az étterembe értünk, körbetapogattam a zsebeimet, találtam készpénzt, úgyhogy végül meghívtam a párt egy borszertartásra, ami nagyon jó hangulatúan telt, és mindannyiunk számára emlékezetes maradt.

kreativ-eskuvoi-fotozas-love-Balaton
Kreatív esküvői fotózás a Balaton partján (Fotó: Faragó Zsolt)

Ceremóniamester légszomjúsága

Okés, ezek itt nagyon pozitív történetek eddig, és dicsekvőnek tűnhetnek. Íme, egy sztori, amire nem vagyok büszke.

Az év legmelegebb napja köszöntött ránk, és valamitől engem nagyon kiütött. Már az érkezéskor szédelegtem, de igyekeztem segíteni, ahogyan csak tudtam. Amikor lehetett, még a kreatív fotózás alatt is kicsit eltűntem a szobámba, hogy felfrissítsem magam, hogy utána teljes egészében rendelkezésre tudjak állni, és segíthessem a párt, az esküvőt.

Eljött a szabad téri szertartás ideje. Vendégeket szépen fogadtam, menyasszony és szűk családja fönt várakozott a szálláson. A vendégeket leültettem, eligazítottam, anyakönyvvezetővel mindent átbeszéltünk.

Közben eltűnt az egyik édesapa, így a kitűzőt nem tudtam rátűzni.

Megérkezett a menyasszony, koszorúsok, vőlegény. Szépen sorba álltak, apa még sehol.

El voltam kápráztatva, milyen szép a menyasszony. Annyira tökéletes! Sugárzott a gyönyörűségtől, a boldogságtól.
Megigézett bűvöletemben észre se vettem, hogy nem hozta ki magával a kis frissítő pihenő után a szobából, a…, aaaa….,
a menyasszonyi csokrot!

Közben megkért a menyasszony, lekapcsolnám-e hátul az uszályát. Természetesen. Ez még éppen belefért az időbe, különben is: apa még sehol.
Itt kéne már lennie. Apukára várunk. Befutott végre. Akkor indulhatunk.

Így történt meg,  hogy a menyasszony csokor nélkül vonult be. Csak akkor vettük észre, amikor leült.

És indult a maratoninak tűnő futószámom:

  • Fel a recepcióra, hogy elkérjem a szobakulcsot.
  • Fel a lépcsőkön (még mindig 42 C fokban!), be a szobába, mindent átkutatva: csokor sehol.
  • Gondoltam, biztos az épület másik szárnyában a vőlegény öltöző szobájában maradt.
  • Le a recepcióra, másik kulcsot elkérem, fel a másik épületszárnyba, csokor sehol.
  • Visszarohanás a szertartásra és jelzem lihegve, hogy nincs a szobában.
  • A fotós adja át a menyasszony üzenetét, hogy betették a hűtőbe a csokrot.
  • Újabb rohanás: recepció, szoba, hűtő, recepció (kulcs lead), és rohanás.

És ekkor elkapott egy olyan légszomj, ami teljesen ismeretlen volt számomra. Mozdulni se bírtam, nincs tovább lépés.
Most is látom magam kívülről, ahogyan a térdemre hajolok, hogy ne robbanjon szét a tüdőm, vagy micsoda, és próbálok levegőhöz jutni. A járdára csöpög az összes verejtékem, tócsába gyűlik.

Amikor újraéledtem, a pagoda melletti fogadótéren szalvétákkal igyekeztem szárazabbra törölni magamat, és végül a fotós kezébe nyomtam a csokrot.

bilinguar-wedding-speeches-street-gabor-huba-master-of-ceremony
Amerikai-magyar esküvőn mikrofonváltás (Fotó: Stiller Ákos)

“Huba, tudnál cigit szerezni?”

Megértem, hogy mindenhatónak titulálnak, hiszen azt kérem mindig, ha bármiben tudok segíteni, forduljanak hozzám bizalommal.

Éjfél tájban fönt a hegyen dübörög az esküvői buli, és a teraszon elfogy az utolsó cigi is…

Ciki.

Sajnos nem támogatom a cigarettázást. Bármilyen elegáns is meggyújtani egy nő számára a cigarettát, úgy érzem hogy a káros szenvedélyében leszek cinkosa, bűnrészese.

Ezért cigit, drogot, füvet sosem segítek beszerezni.
Na jó, egyszer lejmoltam egy pincértől egy nagymamának, mert annyira szépen kért. Kiderült, hogy nekik is elfogyott, és mentek épp beszerzőútra, így sikerült megszervezni, hogy neki is hozzanak egy dobozzal.

De ahogy a mondás tartja: egyszer volt Budán kutyavásár.

ceremoniamester-eskuvore-Balaton-Street-Gabor-Huba-
Ceremóniamester az ifjú pár, a vendégek és a szolgáltatók szolgálatában (Fotó: Faragó Zsolt)

“Huba, sebtapaszod is van?”

“Azt mondtad a bemutatkozásodnál, hogy bármiben tudsz segíteni. Tudnál a túlélőkészletedből sebtapaszt adni, mert súlyos baleset történt?” – siet hozzám egy (utólag kiderült, hogy) anyuka.

Kifordultam az autóhoz, és szerencsére találtam elegendőt a sebtapaszkészletből (frissen volt utántöltve, mert kelendő).

Mivel éreztem, hogy súlyos a dolog, behoztam az egész mentőcsomagot, az a biztos.

– Hol van a sebesült? – kérdem.

– Ott ül az asztalnál. Gyere!

A fidres-fodros kislány szomorúan és magányosan ült  a vacsora utáni sütikkel feldíszített hatalmas körasztalnál.
Várta a felmentő sereget. Rohammentőként, Mágenheim doktorként siettem a segítségére.

– Mi történt? – Kérdem megértő és szerelmetes apaként (nekem is van egy ugyanekkora kislányom).

– Elestem és súlyosan megsebesítettem magamat.

– Hagy nézzem csak!

Nézem innen, nézem onnan. Semmi.
A kezén kellett volna lennie neki valami csúfos, horrorfilmbe illő, vért spriccelő, húsmutogató sebnek, amitől még maga a Terminátor is összerezzenne.
De sehol egy karcolás.

– Hol van? Nem látszik jól ezekben a színes fényekben. – Kamuzom.

– Itt. – Mutatott egy ép bőrfelületre.

Kerestem neki egy csinos kis ragtapaszt, rásimítottam a kacsójára.

– Így jó lesz?

– Most már igen. Köszönöm.

***********************************************************

Más történetek:

Hogyan tört ránk a balatoni vihar? Olvasd el itt!

Beszámolók esküvőkről

Boldog készülődést!  Üdv, Hubadúr ceremóniamester

Ceremóniamester + 1 dal rólatok
Ceremóniamester + 1 dal rólatok

Ha ceremóniamestert keresel, kattints ide!

Hubadur ceremoniamester logo  

7 dolog, amit sikeres esküvős emberek nem mondanak

huba-ceremoniamester-team-otletelo

Ez a cikk a kisvállalkozók sikerét kutatja és tárja fel, mi az, amit mindenképpen elkerülnek mondani, gondolni.

Várj, lehet, hogy te nem kisvállalkozó vagy, hanem egy ártatlan menyasszony, vagy vőlegény, aki idetévedtél?

Miért fontos neked mégis ez a cikk?

Mert mi, esküvőszolgáltatók is kisvállalkozók vagyunk. Szeretnénk sikeresek lenni, egyre sikeresebbek. 
És te biztos, hogy olyan szolgáltatókra szeretnéd az esküvődet bízni, akik sikeresek a vállalkozásukban, az életben egyaránt.

Hozzáállásukat szimpatikusnak találod, ilyenekre mered rábízni magad és vendégeidet, hogy felhőtlenül élvezhesd a saját esküvődet.

Ezért kerültél el erre az oldalra. 

kali-eskuvo-street-gabor-huba-ceremoniamester
Ceremóniamester jelentkezik a feladatra (fotó: Stiller Ákos)

Lássuk, mi hiányzik a sikeres esküvőszolgáltatók szótárából:

1. “Nem tudom megcsinálni”

Ahogyan a cikk írja, ez egyenlő azzal, mintha azt mondanánk: “feladom”.

Az esküvőn indokolatlan azt mondani, hogy “nem tudom megcsinálni”, “azt nem lehet”.

Általában minden lényeges helyzetre fel tudjuk készíteni az ifjú párt előre. Ha ehhez képest olyan “nagy” kérés érkezik a pártól, ami annyira váratlan, hogy ne tudnánk teljesíteni, azon kell elgondolkodni, hogy mit rontottunk el, milyen ígéretet tettünk ajánlattételkor, bemutatkozáskor, szerződéskötéskor. Meglehet, nem lett volna szabad azt a megbízást elvállalni. Mivel azonban már nyakig benne vagyunk, elvállaltuk, ígéretünk szerint meg is kell csinálni.

Elárulom, előfordult már velem is ilyen helyzet. Igaz csak utólag derült ki, hogy többet vártak tőlem, mégpedig azt, hogy a szertartás utáni 2 órás párfotózás alatt folyamatosan szórakoztassam a vendégeket. Látszólag jól elvoltak, utólag kiderült, hogy mégis csalódtak. Nem véletlenül: valamiért arra számítottak, hogy vicces, jó kedélyű ember lévén letolok nekik egy 1,5 órás stand-up-ot és mindenki órákon át csapkodja a térdét a nevetéstől (ilyen esetre érdemes külön műsorszámot kérni pl. egy bűvésztől). Ezt valóban nem tudtam (volna) megcsinálni. Nem ilyen vagyok. Hibáztam, amikor a szerződésnél ezt nem tisztáztam eléggé. Azóta már elővigyázatosabb vagyok. Nem magam miatt, hanem a párok érdekében. Szeretném, hogy ne csalódjanak a döntésük miatt.

Ekkor én is tudok az ígérthez még többet adni, kis pluszt. Ez az alapszándékom.

2. “Mindig is így csináltuk, ezt így szoktuk.”

Pont azt szeretem az esküvőkben, hogy minden esküvő egy kicsit, vagy nagyon más.

Vannak benne kötelező elemek (pl. lesz egy szertartás, biztosan fognak/akarnak gratulálni, szeretne a pár néhány fényképet készíttetni, lesz valami táplálék, és várható, hogy buli kerekedik az egészből), és vannak apró részletek, amelyek szabadon variálhatóak.

Azonban vannak olyan elemek, amelyek azért történnek szinte mindig ugyanúgy, mert úgy célszerű, teljesen bevált, úgy szakszerű. Hiszen figyelembe kell venni a násznép reakcióit, képességeit, a tömeg és helyszín lehetőségeit, a hangulatgörbét, a tömegigényt.

Ezek mind-mind determinálnak egy helyzetet, de el is lehet tőle térni, meg lehet bolondítani, színesíteni. tehát nem fontos mindent megszokásból ugyanúgy csinálni.

Pontosan úgy, mintha csirkepaprikást készítesz, tehetsz bele bolondos fűszereket (bazsalikom, coriander, kurkuma), amitől a karaktere megváltozik, de attól még csirkepöri lesz. A csirkét nem változtatom meg, mert sokszor bebizonyosodott már, hogy a legjobb csirkepörit csirkehúsiból lehet készíteni. (no, egy újabb weddingcoelho.)

Szeretem a változatosságot. Engem is gyönyörködtet. Örömmel mondok igent egy lovas esküvőre, gyertyagyújtás helyett faültetésre, borszertartásra, katonai esküvőre, búváresküvőre, tematikus esküvőkre (pl. country), ahol a stílusok, ötletek új terepre hívnak. Remek kirándulás nekünk esküvőszolgáltatóknak, de minden jelenlévőnek is.

Igyekszem a visszafogott, nem tematikus esküvőkhöz is olyan apró ötleteket adni, amitől gazdagabbá válhat a nagy nap.

Éppen ezért a pár sztorijából írt meglepetésdal is mindig új dal, és életre szóló élmény a párnak, vendégeknek.

3. “Meglesz, kész lesz egy perc alatt.”

Semmi sem készül el 1 perc alatt – írja a cikk.

Egy jó esküvőszolgáltató nem becsüli alá a tevékenységek időszükségletét, tudja,  hogy mennyi időbe fog telni ennyi embernek, míg végiggratulálnak, míg eljut A-ból B-be, míg eldönti, hogy milyen aperitifet kér a pohárköszöntőhöz, mennyi idő, míg mindenki kap levest/kávét/tortát, mennyi idő, míg lemegy a menyasszonytánc stb.

Egy egészen jó megközelítésű, viszonylag pontos időt tud előrejelezni az étteremnek a ceremóniamester, mikor érkezünk, mikor jöhet a következő lépés, vagy fogás.

Figyelembe vesszük a szükséges ráhagyást, a vendégek aktivitását, aznapi kedvét, hajlandóságát, összetartását – ezeken mind múlik, mennyi időre lesz az egész társaságnak szüksége az “adott részfeladat teljesítésére”.

ceremoniamester-foto-asszisztenskent
Ad hoc foto asszisztensként segítek a Derűlátó Mészáros Ferencnek

4. “Nem az én hibám.”

Senki sem szeret olyannal dolgozni, akár csak egy légtérben lenni, aki a másikat hibáztatja, okolja valamiért.

Megesik, hogy belefutok én is olyan szolgáltatókba, akik bírálják a másik szolgáltatót, valamelyik vendéget.

Azt gondolom, hogy amíg szolgáltatóként és az esküvőn kiváltságos résztvevőként jelen lehetünk más boldog napján, a feladatunk mindig feltenni a kérdést:

hogyan lehet mégis megoldani,  hogy az ifjú pár és vendégei kedvében járjunk?

Részletesen ki is fejtem a következő pontban, hogy mi az, amiben részt vállalok ceremóniamesterként, pedig nem az én hibám. Az esküvőn sem szeretem hibáztatni az embereket. Törekszem arra, hogy ezeket a lehető legjobban áthidaljuk. Improvizálok, és egyeztetek, ha esetleg én hibázok valamit. A legtöbb dolog azonnal és helyben helyrehozható, kiigazítható, megoldható.

Mivel az ALAPszándékom az, hogy SEGÍTsek, és esküvőkhöz HOZZÁadjak, ezért esetleges hibával elveszek akaratlanul is. Tartozom azzal,  hogy utólag valahogyan kompenzáljak, jóvá/jobbá tegyem. Az esetből pedig tanulok, ha már így alakult.

Ha például a mikrofon valami okból nem működik, nem állok le hibáztatni a hangosítót, hanem ceremóniamesterként megpróbálok anélkül beszélni, ha kell, elmondom ugyanazt másodszor a távolabbi társaságnak is. A következő pillanatban pedig gondoskodok pótelemről, pótmikrofonról. (a legtöbb esetben ez már előre biztosított).

varatlan-helyzet-eskuvon-huba-ceremoniamester-0
Ceremóniamester feladata a menyasszony kardíszének a rögzítése? (fotó: Müller-Gányási Dániel)

5. “Nincs benne a feladatleírásomban. / Nem az én dolgom.”

Sokan nem tudják, mi a ceremóniamester feladata. Akár párok, akár maguk a ceremóniamesterek.

Vannak, aki azt gondolják, elég, ha csak néhány szót mondanak a mikrofonba elegánsan, elég. Van, aki beépül a társaságba, együtt bulizik mindenkivel, szerinte így kell. Van, aki inkább háttérben, van, aki inkább előtérben dolgozik.

Nagy kérdés, hogy ha szembejön egy feladat az esküvőn, és én ott vagyok, aki tehetnék az ügy érdekében, megteszem-e, vagy széttárom, hogy nem az én feladatom. Alábbiak nálam sem rendszeresek, nem csinálok belőle hobbit, hogy elvegyem más kenyerét, hogy mindenhol ott legyek, és mindenbe beleüssem az orrom, de előfordul:

Nem az én feladatom felszedni egy szemetet, de nem esik nehezemre, ha látom, hogy ott fog elvonulni a menyasszony, sőt a kamera képében is benne lesz.
Nem, az én feladatom a szertartáson kezelni a zenéket, de végszükség esetén megoldom.
Nem az én feladatom kihordani a leveses tálakat, de ha úgy látom, hogy túl lassú a kiszolgálás, vagy hőbörögnek már a vendégek, akkor besegítek.
Nem az én feladatom taxit hívni, de ha ezzel tudok segíteni, akkor hívok egyet a kedves vendégnek.
Nem az én feladatom a vakut tartani, de ha egy jól elkapható pillanat, egy jó kép érdekében ez szükséges, beugorhatok.
Nem az én feladatom hangfalat cipelni, de ha ezzel hatékonyabb lesz, és belefér az időbe, szívesen segítek a DJ-nek/Zenekarnak.

Nem az én feladatom továbbá

  • Chuck Norrisként minden technikai hibát elhárítani,
  • mentősként ellátni vízhólyagokat, karcolásokat,
  • megvarrni a menyasszony ruháját,
  • megragasztani, visszaragasztani dekorációs valamit,
  • létrehozni a kapcsolatot a projektor/laptop és a hangosítás között stb.

De mégis minden esetben van nálam túlélőkészlet, mert autómban elfér, és jól jön, ha tudok segíteni:

  •  csavarhúzó, olló,
  • sebtapasz,
  • tű, cérna,
  • ragasztószalag,
  • átjátszó kábelek stb.

ceremoniamester-feladata-vajon-Huba-Budapest
A ceremóniamester besegít a templomi szertartás alatt a megelőző kis fogadás elrámolásában. (fotó: Kálmán Roland)

6. “Ez nem fair!”

No, ez mindenkire igaz. A való élet nem fair.

Nem fair, hogy

  • neki parádésabb esküvője van,
  • neki gazdagabbak a szülei,
  • őt meg jobban szeretik a szülei,
  • neki megvannak még a szülei,
  • anyám ennyire beleszól az esküvőbe,
  • testvéremnek előbb van a lagzija,
  • neki odaadták a kastélyt jegyes fotózásra,
  • horoszkópom nem jót ígér,
  • a legjobb szolgáltatókat min. 1 évvel előtte már lefoglalják,
  • ezeknek a szolgáltatóknak minden hétvégéjük foglalt, pedig sokkal drágábbak,
  • a mi napunkon esik az eső,
  • vagy hogy ekkora hőség van…

Elég furán hangzik, nem?

Állj a sarkadra, és járd ki, amire szükséged van! Hozd ki mindenből a legjobbat!

Vigyázz, becsapós mondatok ezek! Sok paratméteres egyenletrendszer. De van megoldása: a te álomszép esküvőd.

ceremoniamester-feladata-eskuvoi-bokreta-Kituzo
A jó ceremóniamester olyan, mint az úttörő: ott segít, ahol vidám… (fotó: Wégner Richárd)

7. “Nincs szükségem segítségre.”

Két felé osztom: esküvőn kívüli, és az esküvő alatti segítségre:

Az esküvői fotósok, cinematorgáfusok eljárnak mesterkurzusokra, workshopokra. Látom a felvillanyozott posztjaikat, meglódult lendületüket, új kapcsolataikat, ötleteiket.

Az esküvőszervezők eljárnak konferenciára, ahol a szakma meghatározó egyéniségei tartanak izgalmas előadásokat a trendekről, szakmai újdonságokról, de jogi kérdésekről is.

Egyre szaporodnak az esküvőmarketing témakörében is a képzések, bizonyos dolgokban előbb járó kollégák tanítják kollégáikat.

Bizony létezik olyan is, hogy ceremóniamester-képzés. Mivel nem találkozom ceremóniamesterekkel munka közben, hiszen egymástól távol, más helyszínen vezetjük egy időben az esküvőket, nincs mód szakmai eszmét cserélni, visszakérdezni, megfigyelni, kibeszélni, ki hogyan “csinálja”. Bár az első megbízásomat 2003-ban kaptam egy barátomtól, hogy vezessem le a lagzijukat, mégis kíváncsi voltam, hogy a mértékadó ceremóniamesterek, és felkért előadók miként nyilatkoznak egy ilyen képzés során. Igen, beiratkoztam, iskolapadba ültem én is.

Jól tettem, hiszen úgy látom, az esküvőkről, a ceremóniamester feladatáról alapjaiban helyes az elképzelésem, szolgáltatóként és mások esküvőjébe legálisan bekukkantó kiváltságos résztvevőként is. (A mai napig óriási megtiszteltetésnek érzem, hogy valaki vadidegenül elhív a saját esküvőjére, és abban bízik, hogy tudok neki segíteni, hozzá tudok tenni az örömnapjukhoz. Ezt a bizalmat igyekszem hétről-hétre megszolgálni.)

És ott vannak még az esküvőszakmai fórumok, ahol az esküvő egyes részeit kivesézzük, olykor egymást is 🙂 Sok tanulságot le lehet belőle szűrni.

Az esküvőn ha valamelyik esküvőszolgáltató azt mondja, “nincs szükségem segítségre”,
magányos szuperhősként játszik az esküvő sikerével.

Mi, esküvőszolgáltatók csakis együtt tudunk az ifjú pár kedvében járni.

Az esküvőn egy időben, egyszerre szükség van

  • a dekoros növénytani ismereteire,
  • a fodrász/sminkes szakértelmére,
  • a fotós, videós, cinematográfus éles szemére,
  • a vendéglátók igényességére, eleganciájára, gasztronómiai érzékére,
  • a zenekar/DJ ritmusérzékére,
  • a ceremóniamester átfogó ismereteire, vezető és empatikus képességeire, megteremtett helyzeteire stb.

Ha e szolgáltatók egymást segítve, picit a másik fejével is gondolkodva végzik a munkájukat, akkor szuper esküvőt rittyentenek az ifjú párok számára.

Laxil-Gomb-nyiltanKattints ide, ha ceremóniamestert keresel épp!udvHubaüdv, Street Gábor Huba
meglepetésdalos ceremóniamesterkattints-ide-huba

A honlap további használatához a (lakodalmi) sütik használatát el kell fogadni. További információ

A (lakodalmi) süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás