A menyasszony valamiért ódzkodott a menyasszonytánctól.
Szerintem a pénzért táncolás műfaja nem jött be neki. A vőlegénye előre bevállalta, hogy majd akkor ő letáncolja a kötelezőket a vendégekkel. Rendes srác.
Az ötlet is jónak tűnt, hiszen ezzel sokkal emlékezetesebb lesz az esküvő az összes többitől, mindenkinek lesz egy külön élménye. Hiszen nem szokott mindenki táncolni a vőlegénnyel, illetve ifjú férjjel.
A vacsora után előadtam a pár sztorijából írt Hubadúr-dalt, nagy sikere volt, hatalmasakat nevettek rajta az emberek, a pár is. Aztán jött a nyitótánc, majd beindult a buli.
Ilyenkor szoktam kérni egy tűzforró cafe-latte-t, és a feladatoktól rövid időre felszabadulva a teraszra, udvarra félrehúzódva fel szoktam hívni a feleségem, hogy elmeséljem, milyen volt a szertartás, az ajándékdal, és maga az esküvő menete.
A küldöttség
Csevegés közben már látom, hogy az ajtóban egyértelműen rám várva áll valaki. Felismerem a távolból: a menyasszony nővére. Gyorsan elbúcsúzom a feleségemtől, hogy sorry, dolgom van.
Odalépett hozzám a nővér és kérdezte:
– Huba, akkor hogy is lesz ez a menyasszonytánccal?
– Hogy lenne? Ahogyan a pár kérte. – persze már sejtettem, miről van szó.
– De nem a menyasszonynak kellene táncolni a násznéppel?
– Ha ő nem szeretné, én nem fogom kényszeríteni. Abban támogatom őket, amit kértek tőlem. Erről szól a megbízásom.
Ez a ceremóniamester feladata. Őket képviselem.
És felsorolt még érveket, mindegyikre hasonló volt a válaszom. Majd odébbállt.
A nagybácsinak adta át a kilincset, én meg rögtönzött fogadóórán éreztem magam a kerti rattan fotelben ülve. Hellyel kínáltam.
– Huba, akkor hogy is lesz ez a menyasszonytánccal?
– Ahogyan a menyasszony kérte.
Kezdődött az előző beszélgetés elölről, csak más tempóban, más habitussal. Egyedül én voltam benne állandó, a menyasszony kérése, és a válaszom.
Alig ment el, jött még egy koszorúslány. Vele is megtárgyaltuk. Üveges tekintettel képpel távozott mind.
A buli után jött a tortavágás, az újból belendített buli közben odamentem a süteményekhez, hogy vegyek belőle kóstolót. Akkor szegődött oda mellém az örömanya, „teljesen véletlenül”.
– Huba, akkor hogy is lesz ez a menyasszonytánccal?
– Ahogyan a menyasszony kérte. Laci fog táncolni helyette.
– De hát a hagyomány, ceremóniamester úr…!
– Asszonyom, gondoljuk át, mit jelent MA a hagyomány:
- Ha követnénk a hagyományt, akkor nem ebben az impozáns és lélegzetelállítóan elegáns rendezvényteremben tartanánk a lagzit, hanem sátorban.
- Nem michelin-csillagos chef főzött volna ránk patyolat-tiszta konyhában, hanem Marika néni a ház mögött üstben és kemencében.
- Nem gasztronómiai különlegességeket fogyasztanánk, hanem nokedlival, főtt krumplival ennénk pörköltet a rántott hús előtt, persze koviubival.
- Lett volna kikérés, szülősirató, vonulás végig a falun/városon a szertartások között, nem minden egy helyben szertartásvezetővel.
- És lett volna egy valamirevaló rigmusos vőfély, nem pedig egy magamfajta városias, modern ceremóniamester, aki öltönyben, csokornyakkendőben konferál, szervezkedik és még dalt is ír a párról.
– Milyen hagyományról beszélünk, asszonyom? HA ezek nem voltak, akkor miért ne kérhetné a menyasszony, hogy a saját esküvőjén még valami más is legyen másképpen?
– Értem, Huba, rendben.
Úgy éreztem, sikerült megvívni a párért folytatott csatát, és az elfogadás, a beletörődés úrrá lesz a családi ünnepség főszereplőit, a fiatalokat lekicsinylő értetlenségen.
A menyasszony lenullázva
Eljött a menyasszonytánc ideje. Előkerült a szép pénzgyűjtő díszdoboz a várható pénzadományok gyűjtésére. Nem, nem vájling, vagy kondér plusz hatalmas fakanál!
Vintidzs doboz. Illett a dekorációhoz.
Szépen felvezettem, és elmagyaráztam a helyzetet, nyilván nem nyíltan, hanem valami humoros módon, és biztattam mindenkit arra, hogy éljen a soha vissza nem térő alkalommal: ezúttal a vőlegénnyel táncolhat.
A menyasszony leült középen egy székre és ő tartotta az ízléses dobozt.
Jön az örömanya, háta mögé áll, megkocogtatja a vállát, a menyasszony felé fordul. Ő szikrázó szemekkel ránéz, leteteti vele a padlóra a dobozt, és felállítja a lányát.
És táncolnak. Csakazértis.
A „fogadó órámon” részt vett küldöttség tagjain kívül a többi vendég tiszteletben tartotta a felnőtt nő kérését.
Boldog készülődést! Üdv, Hubadúr ceremóniamester
Ha ceremóniamestert keresel, kattints ide!
