A Hubadúr-esküvőszimfónia következő allegro tétele labdások szerelméről szól.
Úgy adódott, hogy közel laknak hozzám, ezért az első találkozást, és az esküvő előtti utolsó egyeztetést is náluk ejtettük meg. Ritka dolog, hogy a ceremóniamester házhoz megy, viszont az egyik kedvenc csemegémmel, kókuszgolyóval fogadtak. Köszönöm!
A végtelenül kedves, jószándékú párossal rengeteget nevettünk, már az összes csillag feljött az égre, mire búcsút mondtunk egymásnak.
Minden párnál fölteszem a kérdést, mit várnak a jövőtől, hogyan képzelik el, mik a terveik. Ők szerényen csak ennyit mondtak: “a 20. házassági évfordulónkon újra álljon össze a Kispál és Borz zenekar!” – bár tudják jól: “Ez nem lesz egy fáklyásmenet”.
Megindító az is, ahogyan saját és egymás családjáról nyilatkoznak. Elismerően a hozott anyagról, a kapott szeretetről. Alig várom, hogy őket is megismerhessem.
Milyen érdekes, hogy 1 utca távolságra laktak egymástól, s ugyanazt az iskolát járták végig, bár pár év különbséggel… A szülők természetesen régóta ismerik egymást.
Hol is találkoztak végül a fiatalok? Naná, a focipályán!
Ugyan Dana akkor már nem focizott, hanem inkább kézilabdázott, az edzések összeboronálták őket. Nem több, mint 1 év kellett hozzá. Athénban a Kitartás szobrát róluk mintázhatnák!
A sok közös utazás után holnap Bikácsra utazunk és ott ünnepelünk. Csodálatos fogadalmak, bohém esküvő, bolondos pár, összetartó család.
Az esküvőnek Bikácson a Zichy Park Hotel biztosít elegáns helyszínt.
Ide se jövök üres kézzel, elkészült már a nászajándék: egy vidám Hubadúr-dal a sztorijukból. Nagy szeretettel írtam, örömmel adom át.
Dana, Lackó, boldog esküvőt!
Ismerd meg az többi esküvő párjait is!
Kattints a linkre és gördíts lejjebb!
Ha ceremóniamestert keresel, kattints ide!
