1. nap: Érkezés az Esküvő Olimpiára, bevonulás
A hosszú utazástól kábán egymást méregetve álltunk az akkreditációs sorban, megkaptuk végre az olimpia-logós egyenfátylat és az előre leadott lábméret alapján legyártott magas sarkú cipőket. Tétován, olykor bukdácsolva indultunk el a szálláshelyünkre, a tábori nászlakosztályokra – pasijaink nélkül.
Az Olimpiai Falut gondosan feldíszítették. Az oszlopokon mindenhol menyasszonyi csokor, mellettük ott lóg egy Polaroid fényképezőgép. Azonnal kattinthatsz egy próbát, melyik fajta csokor állna jól a kezedben. Mindegyikkel sajnos nem lehet próbálni, mert olyan bénán oldották meg egy-kettőnél, hogy a rövid lánc miatt nem tudom magam elé tenni.
El kell mondanom, hogy a rizsszóró kapu egészen lenyűgöző építmény! Pont úgy szórják normális ceremóniamester nélkül, mint a szántóföldeken a műtrágyát: jut is belőle bőven. Mindenhova.
Még szerencse, hogy a regisztrációnál kaptunk Olimpia logós védőszemüveget, mert a rizsszóró gépet eléggé arrogáns fokozatra állították be. Takarodó után hajnalig vihogtunk a lányokkal, amikor még a francia bugyiból is a huncut, szemtelenül szemérmetlen szemeket szedegettük.
2. nap: Esküvőszolgáltatói szerződések, anyakönyvvezető szalagja
A 2. este olimpia-logós csipke combfix-szel leptek meg bennünket, mire visszaértünk a sorsolásról és az előfutamokról. Ismétlem, nem harisnyakötő! Ott várt az ágyon.
Az eligazodásban hivatásos koszorúslányok segítettek. Állandóan mosolyognak és dugi piát kínálnak, bár nekem nincs szükségem rá. A cigi és a rágó azért jól jött.
Bemelegítésnek és a jetleg (időeltolódás) átvészeléséig fel kellett ismerni az esküvőszolgáltatói szerződéseket. Könnyítés, hogy mindenkinek a saját nyelvén. Mázlim van – gondoltam -, hogy a ceremóniamesterrel és a Kastéllyal aláírtuk már otthon a szerzit, elég korrektek velünk, ez nem jelenthet problémát. Azonban az esküvői fotós és videós megállapodásától irtózatosan tartok még, a 3. napon lesz. Annyira nem értek a megabitekhez, meg utómunka, letusolás… Nem értem, a fotós miért akar letusolni a képeinkkel.
Aztán mutatnak 4 és fél ezer esküvői meghívó mintát. A cél az, hogy a csapatok a lehető leghamarabb átpörgessék, kijegyzeteljék belőle a patetikus, néha humoros esküvői idézeteket (83 új idézet) és betűtípusokat. Anita-2 anyukája nyomdász, úgyhogy ezen nem aggódunk egy cseppet sem. Hálát adunk ilyenkor a csapatkapitánynak, hogy ennyire ütős menyasszonycsapatot állított össze a válogatottba. Néha jót röhögünk, miket írtak rá, és milyen lényeges információkat hagytak ki. De a dátumból tudjuk, úgy is megvolt a lagzijuk.
Hú, van még egy idegölő szám: az anyakönyvvezetők, szertartásvezetők szalagja. Ebben igazából az a trükk, hogyha a jobb válláról a bal csípőjére lóg, vagy a bal válláról a jobb csípőjére, vagy hogy is van ez?, akkor az egyik olasz szalag, a másik magyar. Én még ilyen beugratós feladatot nem láttam, pedig mindegyik szalagon ott a piros-fehér-zöld, a megfelelő sorrendben. Emlékszem, a megyei selejtezőn is órákat vitatkoztam a bíróval. Távcsövet is adnak hozzá, hogy jobban lássuk, de annyira közel nem lehet menni, nehogy meghalljuk az anyakönyvvezetők hangját, mert az sokat segítene.
Hozzá is kell szokni, mert a pocsék hangosítás miatt általában senkinek a beszédje sem érthető a szertartásokon.
A törökök biztos elviszik ezt a számot, nekik hót piros a szalagjuk.
3. nap: Esküvői sminkpróba, italozgatás
A sminkkel ugye az a legnagyobb aggodalma mindenkinek a faluban, hogy el fog kenődni. Nna, ezért kell profi sminkessel, és anyagokkal dolgozni.
De mi van, ha mégis elsírom magam valamin? Elhatároztam: én nem fogok sírni!
Sokáig nem értettük, miért kellett a kedvenc háziállatunk képeit érkezéskor már a magyar kontingens kapujában leadni.
Gyönyörűen kisminkeltek bennünket – mindenkit ugyanazzal a márkával, csalni így nem lehetett a matériával. Vajon meddig nem kenődik el?
Ki kell emelnem Juli-4-et, akit hisztériás roham dobta el a kanapén, hogy neki nem áll jól a cinke kék a szemhéján. Nem lett volna probléma, ha nem akkor tart véletlenszerű ellenőrzést az Olimpiai Bizottság. Felírtak 7 pontot, amit majd egy esetleges holtversenyben levonnak tőlünk az előfutamban.
Szóval ott álltunk izgatottan egy fehér függöny előtt, címlapra illő sminkben. Startpisztolyra elhúzták a selyem-firhangot és mögötte a kedvenceink képei.
Felravatalozva!
Hát k*va nehéz volt sírás nélkül megállni!
Még a végén elkenődik a smink!
1 perc 47″-ig bírtuk, ami nem is olyan rossz, hiszen felállítottuk a nemzeti csúcsot, sőt EU-regionálisat. Végre kezdjük összeszedni magunkat!
Esélyes, hogy megelőzzük a rinya cseheket és a hebrencs spanyolokat. A frigid németek és svédek elénk kerülhetnek még, de az amcsikat simán verjük, mert minden TV-sorozaton elbőgik magukat.
A legjobban az ivós számtól félek. Sosem ittam. Buliban sem. Anélkül is remekül elvagyok. (Bezzeg a párom bírja a pálinkát! Bárcsak itt lehetne! Most érzem a hiányát a legjobban.)
A pálinkás edzés után a fő szponzorunk rágóit tömtük a szánkba vadul, mert jött az első csók próbája. Mondjuk a valóságban előbb szokott lenni, mint a gyűrűhúzás, de ez az egy szám Olimpiai szervező-országonként változik.
Folytatása hamarosan következik!
Ha ceremóniamestert keresel, szívesen segítek házi olimpiai coach-ként,
Megmutatom, hogy dopping nélkül is menni fog, kattints ide!
üdv, Street Gábor Huba
meglepetésdalos ceremóniamester
A bejegyzést Lackfi János Kreatív írás c. kurzusa ihlette.
Így ez teljes egészében kitaláció. Általa nem lektorált változat.
Köszönet Jánosnak és a kurzustársaknak az inspirációért!
Itt találsz még ilyen – általában szórakoztató – irományokat.
üdv, Huba
meglepetésdalos ceremóniamester
