Káli menyegző – nemzetközi esküvő a Káli medencében #2
Love. Krízis. Buli.
Óriási gyep. Golflabda pálya.
150 fő a világ minden tájáról.
Sok féle nemzetiség, vallás, különféle gyökerek, egy féle hangulat.
A 2 részes beszámoló #1. részét itt éred el!
Vihar tépázza az esküvői sátrat –
többszólamú krízismanagement
Mobiltelefonon kapjuk a hírt, hogy közvetlenül a Balatonparton napozó ágyakat borogat fel a szél, felénk tart a vihar. Rögtön felpattanunk mi is az internetre (szerencsére van térerő!), és látjuk a sötét gomolygó foltot, ami mutatja a vihargóc haladását.
Leeresztettük az oldalsó ponyvákat, gondosan összekötöztünk mindent, semmibe se tudjon belekapni a tomboló szél.
Szerencsére gond nélkül átvonult felettünk a vihar.
Inkább elkerült.
Az első hullám.
A második nem kímélt bennünket.
Az időkép szerint is percre pontosan érkezett a fejünk fölé, és a színpadon muzsikáló zenekar főárama azon nyomban elszállt egy kinti csatlakozó miatt.
A válságstáb újra összeállt (esküvőszervező, ceremóniamester, hangmester, catering és persze a vőlegény), és tanakodtunk. Végül éppen biztonságosnak ítéltük még a helyzetet, de az autókat is biztonságba helyeztük – megkönnyítendő ezzel a menekülést és kimenekítést, ha arra lesz szükség.
Ezalatt a kórus rázendített és vidám ukulele-gitár-ének muzsikájával oldotta az akkorra már jókorára duzzadt aggodalmakat, feszültséget. Személyesen is be kellett avatkoznom, nyugtatgatnom, megmagyaráznom, és sikerült elkerülni a pánikhelyzetet. 180 emberrel ez nem is olyan egyszerű ám!
Zenekar fönt ülve a színpadon nézte, ahogy mi lent dolgoztunk a hangulaton, majd egyszer csak odaintettem a zenekarnak, hogy szálljanak be hangosítás nélkül!
A szaxofonos vette először a lapot és “bátorságot”. A kórust halkabbra vezényeltem, és a világ legfinomabb dallamait improvizálta rá Bede Péter. Óriási tapsot söpörhetett be magának természetesen. A kórus önfeledten zendített rá a maga repetatív részére.
Intettem Kálmánnak is, hogy ilyen csendben hallani lehet majd az ő hangszerét is. Biccentett, hogy jól van, beszállok. A kórus ismét halkabban figyelt, tolta a zenei alapot rendületlenül, és Balogh Kálmán olyan kedvesen csilingeltette rá cimbalmon a maga elképzeléseit , szívét-lelkét, hogy teljesen a hatása alatt voltunk.
Felszabadító érzés volt, feledtük a félelmeinket, a vihar-veszélyt, ismét csak a boldogság, az ünnep ragyogta be a hófehér sátrat.
A vihar is, nagyobb kár nélkül odébbállt, megszereltük az áramot, a zenekart ráadásai után is alig akarták elengedni.
Hihetetlen, ahogy szláv, zsidó, cigány, arab, magyar zenére mindenki táncolt.
Benne volt a vihar lendülete, a napsütés ereje, az óceán hatalma, a történelem tanítása, a hírek tanulsága, a régi és éppen akkor született barátság misztériuma.
Óriási ajándék, hogy ezen az esküvőn ceremóniamesterként segíthettem 2 olyan embernek és vendégeinek, szolgáltatóinak, ahol mindenki beletette a maga részét, a világ bármelyik pontjáról is hozta azt.
B., a vőlegény így írt róla:
“A vihar végül továbbment, és mi meg buliztunk hajnalig. Másnap több külföldi vendég ámulkodva dicsérte a magyarokat, akik még egy esküvőn áramszünetben is feltalálják magukat. Én csak mosolyogtam, és magamban hálát adtam, hogy valóban minden kiválóan sikerült: az esküvő előtt nem lehetett minket túlszervezettséggel vádolni, de szerencsére a megfelelő emberek – Hubával az élen – biztosították, hogy az este sokáig sokaknak emlékezetes lesz. Köszönjük!”
B.
Esküvőszervező: Sidó Diána
Catering: Schieszl Konrád
Fotó: Stiller Ákos
Zenekar: Balogh Kálmán és zenekara