Szabadsááááág!
Tegnap véget ért a határozott idejű szerződésem az egyik közszolgálati hivatalban. Ezzel befejeztem azokat a papírmunkákat, amelyek sajnos nem izgatnak eléggé, hogy boldogan tologassam őket.
Erről nem tehet, sem a hivatal, sem a közszféra korábban kipróbált cégei. Az olyan. Én meg ilyen…
Természetesen munkatársaimtól is dallal búcsúztam: naná, hogy bevittem a gitáromat.
Meglepetés volt nekik is.
Nekem pedig valami felszabadító érzés.
Már látjátok, mivel szeretnék foglalkozni, és ezen felül még rengeteg ötletem van, csak győzzem őket megvalósítani!
A legfontosabb, hogy itt a Dalos Esküvő-n már a legkisebb gondolataimra, megnyilvánulásomra is annyian és olyan sokan biztató, kedves szavakkal reagáltatok (sőt még számomra ismeretlenek is), ami – teljesen érthető módon – egy hivatali munkába egyáltalán nem fér be.
Persze arról, hogy mi fér be a hivatali munkaközegbe, lehetne még vitatkozni, de számomra már ez nem lényeg. Sosem fogom elfelejteni, ha magam is az APEH(áthúzva) NAV ügyfélszolgálatán ücsörgök majd, és felidézem, hogy milyen természetes a hideg és tárgyilagos hangnem. Azért se fogom – a divat ellenére – őket hibáztatni, ócsárolni, mert sokmindent megtanultam és megértettem ott.
És örülök, hogy eddigi munkahelyeimen a hivatali iktatószámok mögül is mindig megmutatkoztak a jókedélyű, csupaszív-csupalélek munkatársak, itt is többen vagytok közülük.
Szóval szabadság.
Zenés munkára, hintára fel!
(a fiam közreműködik a képen)
Neked mi a szabadság?
