A díjak korszakát éljük.

Van, akinek nagyon fontos egy kitüntetés,
van, akinek már az is elegendő elismerés, ha a végén a becsülettel, lelkiismeretesen elvégzett munkát megköszönik és kifizetik.

Az esküvő szervezése, lebonyolítása, járulékos szolgáltatásai mind-mind a derűről szólnak.

Ha sikerül megalapozni a derűs, boldog pillanatokat, akkor azért,
ha nem, akkor pedig éppen “azon folyik a munka”, azon célból van a “beavatkozás”, hogy mégiscsak derűsre váltson. De legalábbis derűsebbre!

Ha munkánkat jól végezzük, akkor

már befejezés előtt bezsebelhetünk kitüntetéseket:

• az ifjú pár mosolya,
• felszabadultsága,
• nyugodtsága,
• ragyogása nekünk mindennél többet ér.

Akkor mi még többet tudunk hozzáadni, szinte szárnyalunk, és tudásunk, képességeink legjavát még egy lapáttal rátéve – szinte észrevétlenül – betoljuk.

Ezeket a pillanatokat az esküvő előtt meg kell alapozni. Rutinnal, tanulással, gyakorlással, lelkesedéssel, nyitottsággal, szeretettel, rugalmas és ügyfélközpontú hozzáállással.

Ha kellően megalapozottak ezek a pillanatok, bármi is történjen, sem a minőségen, sem a tartalmon megbicsaklást nem észlelhetünk. Szakavatott szemek természetesen észreveszik az alkalmazkodást, átállást, helytállást, a tengernyi készülést.

De nem csak az a kiváló, aki “hibát remekül áthidal, elhárít”, hanem az is figyelemre méltó, aki egyszerűen jó, és fantasztikusan odateszi magát annak érdekében, hogy az esküvő a megálmodottnál is szebb, vidámabb, közvetlenebb, egyedibb, személyesebb legyen. Aki óriási hatással van a párra, a vendégekre, és – mivel egy szubjektív díjról van szó, bevallom: – rám is.

Az általam alapított díj ezeket hivatott kiemelni. Kifejezetten szándékomban áll a díjazottakat megerősíteni munkájukban. Ugyan ezt a közös munkánk során sohasem mulasztom el, de ilyenkor – szezon végén – összegzésként újra megteszem.

Tudom, hogy nem erre várnak a kollégák. Dolgukat enélkül is kiválóan és lelkiismeretesen elvégzik az esküvők, a párok nemes szolgálatában. Mégis szeretném ha felfigyelnénk ezekre az esküvős partnerekre, hiszen emberséges módon, különleges szellemiségben teszik dolgukat, ami végül akár mindannyiónktól elvárható lenne.

Terveim szerint évente 3 díjat fogok megítélni esküvő témakörben. Már most érzem, hogy rettentő küzdelmes feladatot adok magamnak. Sebaj, ez legyen az én gondom.

És akkor trammtrrrrrrrrr…., dobperrrrrgééééés…

A mai nappal a Huba díjat megalapítottam.

Boldog vagyok!

A díjhoz jár egy nagy ölelés. Mert hiánycikk az országban, nálam meg hegyekben áll. Valahogyan sosem fogy el: újranő. Szívesen adom hát!

A további formaságokat később kitalálom.

üdvözlettel:
Street GÁbor Huba
a meglepetésdalos ceremóniamester és trubadúr
a Huba díj alapítója